szőlőhegyi védőszent

a r. k. egyház által szentté avatott személy, akit szőlős falvak, a szőlő- és borkultúrával kapcsolatos, főként városi foglalkozású csoportok (kádár, kocsmáros, vincellér stb.) és a szőlőhegyek birtokosai kultikus tiszteletben részesítenek a szőlőhegy védelméért, szerencse és bő termés biztosításáért. A szőlőhegyi védőszentek szerteágazó kultuszának tárgyi emlékei a szőlőhegyi kápolnák, szőlőhegyi védőszentek fa- és kőszobrai, s kegytárgyak, használati eszközök különösen a 18. sz.-ból, az ellenreformáció utáni időkből maradtak fenn nagyobb számban a r. k. lakosság körében. A kevéssé ismert középkori eredetű szőlőhegyi védőszentek közé tartozott Orbán vagy Urbán (május 25.), akinek kultusza a 17–19. sz.-ban virágzott. (Ny-Dunántúl, Kis-Kárpátok vidéke, Nógrád m., Alföld). Attributumai: pápai öltözék, arany kehely, szőlőfürt. Orbán a szőlőművelők, kádárok és kocsmárosok védőszentje volt. Szőlőhegyi búcsúkat tartottak kápolnájánál, eszközökre (szőlősajtó, hordófenék) faragták képét. Donát vagy Donatus (július 14.) római legionárius a 18. sz. elején egyházi kezdeményezésre lett szőlőhegyi védőszent, a szőlőművesek pártfogója. Kápolnái és szobrai főként Veszprém és Heves m.-ben voltak kultusztárgyak. Fentieken kívül a pannóniai születésűnek tartott Márton (→ Márton napja), továbbá Vencel (→ Szent Vendel napja), Vince, Olajbafőtt János, Miklós (→ Mikulás) és Péter-Pál apostolok emléknapján vagy szüretkor tartottak népszokásokkal átszőtt (borkelletés, hordógurítás, borkengyelfutás) vallásos ünnepeket és körmeneteket (Sopron, Buda, Dunántúl). (→ még: Szent János áldása) – Irod. Schwartz Elemér: A szentjánosnapi borszentelés Nyugat-Magyarországon (Ethn., 1929); Ambrózy Ágoston: Szőlőhegyek védőszentjei (Bp., 1933); Vajkai Aurél: A paraszt szőlőművelés és bortermelés Veszprém megye déli részében (Népr. Ért., 1938).

Szent Orbán festett faszobra egy szőlőhegyi kápolnában (Esztergom, Komárom m.)