szövőszék

szövet, vászon készítésére szolgáló szerkezet, amelynek fő alkatrésze a készülő szövet hosszanti fonalainak síkját szálanként két, esetleg több részre egyetlen mozdulattal szétválasztó berendezés, a nyüst. A szövőszéknek két fajtája ismert a Kárpát-medencében: a fonalsíkot függőlegesen tartó szövőszék, amely a század elejéig már csak a → tarisznyás mesterségben maradt meg, és a láncfonalat vízszintesen vagy enyhén ferdén tartó szövőszék, amely kender- és lenvászon, gyapjúszövet készítésére a legutóbbi időkig általános volt. A függőleges szövőszéknél a fonalsíkot még kézi nyüsttel (hurokpálcával) kell szétválasztani, a vízszintes szövőszéknél már pedálos, lábítós nyüstök gyorsítják a munkát. Fontos szerepet tölt be a szövőszéknél a keresztfonalak tömörítését, leverését szolgáló borda is. A függőleges szövőszéknél ez még a szövőszéktől független, külön eszköz, amit minden keresztszál leverésére külön kézbe kell venni, míg a vízszintes szövőszékben már beépített borda van. A fonalat, ill. a vásznat tároló hengerek, a nyüstök és a lábítók, valamint a borda tartására a szövőszéknek kerete, állványa van. – A Kárpát-medencében az állványok formája alapján a vízszintes szövőszéknek három fő formáját különböztetjük meg: a teljesen zártan beépített állványt (Dunántúl, Duna–Tisza köze, általában ahol → takácsok szőnek), a teljesen nyitott állványt, ahol a nyüstök és a borda tartására egyetlen akasztórúd áll ki az alapvázból (Erdély és részben Tiszántúl), valamint egy félig beépített – az előbbi kettő között átmenetet képviselő – formát (Felföld és részben Tiszántúl). A parasztszövőszék neve a Dunántúlon szüőfa, szövőfa, a Tiszántúl középső részén szövő, míg a magyar nyelvterület többi részén a szlávból származó szátva, szátyva (a Felföldön), ill. eszváta, esztováta, osztováta (Erdélyben és É-Tiszántúlon). A szövőszék két legjellegzetesebb alkatrészének, a nyüstnek és a bordának szintén szláv eredetű a magyar neve, de már az egész magyar nyelvterületre kiterjedően. – Az ókori Európa népei (így a görögök, germánok) súlynehezékes függőleges szövőszéket használtak. Időszámításunk kezdetén Rómában is még ezzel szőtték házilag a rituális toga virilist, de a rabszolgák hadával üzemszerűen előállított szöveteket már két keresztfás (a fonalsúlyokat keresztfával helyettesítő) függőleges szövőszéken készítették. Ilyen szövőszékeket használtak Egyiptomban az Újbirodalomban, az ókori Egyiptomban volt azonban egyszerű vízszintes szövőszék is. – A lábítós szövés a keleti (kínai és hindu) szövési technikából alakult ki. Elő-Ázsiában a 4–6. sz.-ban a szövőszéken a fonalsíkot lábbal mozgatott nyüsttel választották szét, s a keresztszál leverésére lengő borda szolgált. A 6. sz.-ban Bizáncban már lábítós szövőszéket használtak. K-Európában bizánci, ill. szláv közvetítéssel terjedt, s a 9–10. sz.-ra a Kárpát-medencébe is eljutott. Az arab hódítások révén a 7–8. sz.-ban Szicíliába is elkerült és Spanyolo.-ban a mór hódítás előtti időkben már megvolt a lábítós szövőszék. A 9–11. sz.-ra Ny.-Európában általánossá vált. – Irod. Endrei Walter: A lábítós szövőszék kialakulása és feltűnése Európában (Történelmi Szle, 1958); K. Csilléry Klára: Az Árpád-kori veremház ülőgödre és a házbeli szővőszék kérdése (Népr. Ért., 1970)

„Szátva” (szövőszék), részei: 1. végfa, 2. álló fa, 3. lába, 4. ülődeszka, 5. nyomdokó keresztfája, 6. bordahaj, 7. borda, 8. nyistek, 9. nyist függő, 10. cépka, 11. kistekerő, 12. nagytekerő, 13. feszítőfa, 14. nyomkodó, 15. hajtó, 16. akasztószeg, 17. bordahajtórúd, 18. nyisttartó rúd, 19. a vászon melléke, 20. megszőtt vászon, 21. nyílás (Kemence, Pest m., 20. sz. eleje)

„Szátva” (szövőszék), részei: 1. végfa, 2. álló fa, 3. lába, 4. ülődeszka, 5. nyomdokó keresztfája, 6. bordahaj, 7. borda, 8. nyistek, 9. nyist függő, 10. cépka, 11. kistekerő, 12. nagytekerő, 13. feszítőfa, 14. nyomkodó, 15. hajtó, 16. akasztószeg, 17. bordahajtórúd, 18. nyisttartó rúd, 19. a vászon melléke, 20. megszőtt vászon, 21. nyílás (Kemence, Pest m., 20. sz. eleje)

Szövőszék munkában. A balassagyarmati múzeum Palócházában állították fel (20. sz. eleje)

Szövőszék munkában. A balassagyarmati múzeum Palócházában állították fel (20. sz. eleje)

Bordakészítés a szövőszékhez (Bardócz, v. Udvarhely m., 1972)

Bordakészítés a szövőszékhez (Bardócz, v. Udvarhely m., 1972)