szusztora

kezdetleges világítóeszköz, zsíros, olajos ronggyal körültekert vékony kóró, cirokszár, gally, amit az egyik kenyérbe, ill. a kutyakenyérbe, kis tésztacsomókba vagy sárból készült állandó tartójába beleszúrva, meggyújtva, elsőnek bevetnek a kemence hátsó falához. Világít, míg telerakják a kemencét, majd ellobogva leesik. Neve a D-Alföldön szusztora, susztora, É-Alföldön pap, közben helyenként tatar, sőt mécses. A szusztora és tatar szavak néhol nem szusztorát, hanem olajmécsest, ill. az abban kanócként égő rongyot jelentik. Ahol szusztorát nem használnak, többnyire kevés parazsat hagynak a kemence szája melletti sarokban, vagy ugyanitt szalmacsóvát égetnek, ritkán olajmécsest használnak.

Szusztora (Hódmezővásárhely, Csongrád m., 20. sz. eleje)