szerelmi jóslás

jóslás a jövendőbeli személyére, ritkábban a házasságkötés idejére vagy egyéb körülményeire. Az eladósorban levő leányok kedvelt szórakozása volt a téli estéken, különösen a → fonóban (→ kukoricafosztás), valamint azokon a → naptári ünnepeken, amelyeknek évkezdő jellegük volt, pl. → András napján, → Luca napján, → karácsonykor, → szilveszterkor. A szerelmi jóslások országosan ismertek, de egy-egy faluban divatszerűen egyiket vagy másikat gyakorolták inkább. – A közelmúltban legelterjedtebb a gombóc vagy derelye főzés volt: tizenhárom gombócot készítettek és tizenkét cédulára férfineveket írtak fel. Éjfélkor a forró vízből kikapták azt a gombócot, amelyik először jött fel, s amilyen név volt a cédulán, olyan nevűnek hitték a férjet. Ha a cédula nélküli gombócot vetette fel a víz először, akkor a jóslás szerint abban az évben nem ment még férjhez a leány (főleg Luca és András napján). A „Luca-cédulák”-kal úgy is jósoltak, hogy Lucától karácsonyig minden nap eldobtak egyet a zsebbe tett 13 cédulából: az utolsó cédulára írt név lesz a férj neve. Ismert szerelmi jóslás forma volt az ólomöntés is, amikor a kihűlő ólom alakjából jósoltak a leendő vőlegény foglalkozására (főleg szilveszterkor). Szemétdombra állva, kutyaugatást hallgatva a kutyaugatás irányából az irányt jósolta meg a leány, amerre férjhez viszik. András napon gyakori volt, hogy egész napi böjtölés után megpróbálták a lányok jövendőbelijüket megálmodni. Ugyanezt a legények → Katalin-napon tették. Szintén leginkább András napon volt szokásos az „ereszrázás” (figyelték, hogy milyen mag hullik ki a szalmatetőből) vagy ugyanekkor és Luca-napon a magokat ablakra szórták (figyelték a bentről kihallatszó hangokat). Fontos szerepe volt a szerelmi jóslásban az → almának, főleg Luca, ill. karácsony napján. (→ még: kivirágoztatott ág).