Szerencséd, (Köszönd), hogy (öreg)anyádnak szólítottál! (fogadtál)

mesei szeterotípia, → népmesei szólás. A mesehős vándorútja során erdei házikóhoz érkezik, s ebben boszorkányszerű öregasszonyra talál. Így köszönti: – Jó napot (vagy jó estét), öreganyám. Mire az öregasszony így válaszol: Szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál, különben felfaltalak volna! (→ halálnak halálával halsz meg, vagy ha ezer lelked van is, meg kellett volna halnod!) A köszöntés következtében nemhogy bántaná a hőst, hanem megvendégeli, szállást ad neki, sőt úti célja elérésében is segítségére van. Solymossy Sándor és Munkácsi Bernát számos keleti párhuzamot sorolnak fel, melyben az ifjú hős az ismeretlen, nem egyszer nyilvánvalóan ellenséges érzületű asszonyt anyjaként üdvözli, sőt olykor emlőjét is szájába veszi, ezzel anyjává fogadja és védelme alá helyezkedik. Egy kaukázusi oszét mese hőse pl. így szól az idegen asszonyhoz: „Mily hosszú utat tettem meg, mily fáradt vagyok, anyácska!” Az asszony így felel: „Ha nem neveztél volna anyácskának, megettelek volna”, azután bevezeti a házba, megvendégeli és ellátja hasznos tanácsokkal. – Irod. Solymossy Sándor: A matriarchatus nyomai a folklórban (Társadalomtudomány, 1921); Solymossy Sándor: Népmeséink keleti rokonsága (Akadémiai Ért., 1922); Munkácsi Bernát: Szerencséd, hogy anyádnak szólítottál (Ethn., 1931); Eberhard, W.–Boratav, P. N.: Typen türkischer Volksmärchen (Wiesbaden, 1953).