táncos társasjátékok

A házi mulatságok mellett legtöbbször a → lakodalom rendjébe épülnek, leginkább vacsora vagy éjfél után. A násznép ébrentartását és szórakoztatását szolgáló táncos társasjátékok egyes típusai (legalább emlékekben) országosan elterjedtek. Fontosabbak közülük a csókolózós párválasztó játékok, mint a → kendős tánc és a → párnás tánc, az ugyancsak párfogó-párcserélő → egeres tánc, → farkastánc, → fedőtánc és → kacsázás. Az ugyancsak játékos, szórakoztató, labirintusos csoporttáncok mellett – mint a → büdös vornyik vagy → kacsatánc – sokszor szerepet kapnak a rövid, rendszerint kötött szerkezetű és kontratánc jellegű páros táncok is. Az utóbbiakban gyakoriak a tréfás fenyegető, mesterségutánzó és köszönő gesztusok, valamint a keringő, polka és galopp lépések. Ny-európai (főleg német) eredetük mellett szól zenekíséretük dallamvilága is. Széles körű elterjedésük jobbára a korai → táncmesteri gyakorlatra, terjesztői tevékenységre vezethető vissza. – Irod. Kaposi Edit–Maácz László: Magyar népi táncok és táncos népszokások (Bp., 1958).