taposóbál

a munkához kapcsolódó → táncalkalmak csoportjához tartozik. Egyéb elnevezései: csürdöngölő, csürdürüzgölő, dübögő, kalákabál, tapodó. Házépítés végén, a még vakolatlan új házban tartják azok számára, akik az építésben fuvarral vagy munkával szívességből segédkeztek. A tánccal egybekötött vendégségen a lakószoba és konyha hordott földjét a meghívottak keményre letaposták. Szatmár megyében az újonnan épült házat gyakran a fiatalság rendelkezésére bocsátották → szabad bál megtartására. A taposóbál különböző megjelölésekkel a magyar népterület keleti részén volt általános (Szabolcs, Szatmár, Bihar, Erdély; Gyimesen építő kaláka, tapasztó kaláka). Az utóbbi években a taposóbál → gyermekbálok megtartására szolgált. (→ még: kalákatánc) – Irod. Pesovár Ferenc: Tyukod táncai és táncélete (Bp., 1954); Martin György–Pesovár Ernő: A Szabolcs-Szatmár megyei monografikus tánckutató munka eredményei és módszertani tapasztalatai (Ethn., 1958); Kaposi Edit–Maácz László: Magyar népi táncok és táncos népszokások (Bp., 1958).