tarisznya

egy-két pánttal vállon vagy háton hordozható kisebb-nagyobb méretű zsák, táska, amelynek számos – vászonból, bőrből, gyapjúszőttesből készített – formai változata ismeretes. A tarisznya valamelyik formáját a magyar nyelvterület minden részén ismerik; sőt egy-egy faluban két-három vagy annál is több változata ismeretes. A tarisznyafélék egyes formáinak használata jellemző az adott táj paraszti kultúrájára. Így a kettős tarisznya, → átalvető Erdélyben, a → hátitarisznya a palócoknál, a szőrtarisznya vagy → szeredás pl. az Alföld és a Dunántúl parasztságánál, a → bőrtarisznya egyes foglalkozási rétegeknél terjedt el. A tarisznya elsősorban a férfiak teherhordó eszköze, de egyes formai változatait nők is hordják. Vászonból készült → oldaltarisznyát iskolásgyermekek is használtak. – Különböző tarisznyák használata megfigyelhető a legtöbb európai népnél, a tárgy mélyen gyökerezik az európai műveltségben. Kifejezésre jut ez a tény a népmesékben, ahol gyakran említik a hős tarisznyáját. Nyelvi és tárgyi adatok is bizonyítják több évezredes múltját. A pécsi dóm 12. sz.-i kőfaragványain a tarisznya ábrázolásával is találkozunk. Nyelvünk szava végső soron a latin canistra vagy a görög tajistrom szóra vezethető vissza. (→ még: borjúbőr tarisznya) – Irod. Bednárik, R.: Časopis Muzeálnej Slovenskej Spoločnosti (Martin, 1950); Kniezsa István: A magyar nyelv szláv jövevényszavai (I., Bp., 1955); Gunda Béla: Néprajzi gyűjtőúton (Debrecen, 1956).

Bőrtarisznya pásztortülökkel és ivóedénnyel (Balogpádár, v. Gömör m., 20. sz. eleje)

Szőrtarisznya (Átány, Heves m.)

Bivalyfejésre induló feltarisznyázott férfi (Méra, v. Kolozs m., 1962)