tatai kerámia

A tatai fazekasságról a 17. sz.-ból maradtak fenn az első emlékek. A fazekasok céhe 1722-ben alakult. Készítettek → ólommázas és mázatlan edényeket is. A mázas edények alapszíne fehér, s ezt a felületet → írókával díszítették, kék és zöld mázzal. A díszítmények elemei vonalkákból és pontokból állnak, néha növényi elemekkel vegyesen. Ilyen díszítményekkel látták el a tálakat, szilkéket, bögréket, ikeredényeket, kisebb űrtartalmú korsókat. Tejes edényt mázasan – kívül zöld mázzal – is készítettek. A mázatlan edények legszebb, legarchaikusabb darabjai az ún. határi korsók, amelyeknek a vállát és a hasát vörös földfestékkel díszítették. A díszítmények elemei geometrikusak. E korsóknak csak a száját és a csücskét mázolták. A tatai kerámia stílusa nem kapcsolódik más stílushoz, egyedülálló. Az ottani hagyományt őrzi a ma is dolgozó Csiszár József művészete. – Irod. Körmendi Géza: A tatai fazekasság (Komárom, 1964).

Korsó „maga falán” vörös virágozással (lelőhelye: Perőcsény, Pest m., 19. sz. második fele) Bp. Néprajzi Múzeum

1. Katlanfedő, „maga falán” vörös festéssel (Tata, Komárom m., 1960) Bp. Néprajzi Múzeum

2. „Kocs-i csengő”, a búcsúk fehér alapon kék és zöld írókázással készült jellegzetes ajándéktárgya (Kocs, Komárom m., 20. sz.) Bp. Néprajzi Múzeum

3. Vörös festéssel díszített vizeskanták (Tata, Komárom m., 1960-as évek) Bp. Néprajzi Múzeum

Tatai kerámia
Nagytál írókás díszítéssel a 19. sz. második feléből

Nagyméretű korsó. Körmendy János munkája 1896-ból. Mind (Tata, Komárom m.) Bp. Néprajzi Múzeum