tejfölösszájú barát

anekdotikus mese, amelynek változatait Heves megyéből, Tokaj vidékéről, a Tiszahátról, valamint a hétfalusi csángóktól (az egykori Brassó megyéből) jegyezték fel, s amelyet Berze Nagy János katalógusa az 1789* szám alatt tart nyilván. A mese szerint a pap a tejesköcsögöt a hűvös templomban tartja: a harangozó a tejet lefölözi s hogy turpisságát leplezze, a templom egyik szent szobrának száját tejföllel keni be. A pap valóban a szent szobornak tulajdonítja a lopást s a szobrot meg is bünteti (pl. arccal a falnak fordítja stb.). Prot. vidékeken olykor ezzel válaszolnak arra a kérdésre, miért nincsenek szobrok a kálvinista vagy ev. templomban? Arra nézve, hogy a bálványistenekben csalódók a bálványokon állnak bosszút (pl. méltatlan helyre állítják, vagy eldobják őket), a vogul és osztják népek gyakorlatából is ismerünk analógiát. – Irod. Berze Nagy János: Magyar népmesetípusok (II., Pécs, 1957).