templomerőd, erődtemplom

A 18. sz. közepéig a templomok védelmi funkciókat is elláttak. Háborús veszély esetén a templomokba vonult vissza a község, város lakossága. Ezért a templomokat gyakran lőréses, sokszor bástyákkal is megerősített kerítésfallal vették körül, vagy magát a templomot is ellátták védelmet szolgáló lőrésekkel s hadi készülékekkel. Századunk elejéig a templomtornyok a helyi közbiztonság, tűzőrség szolgálatában is álltak. A templomok tornyában tartózkodó örök tűzre, elemi csapásokra ügyeltek, veszély esetén jelt adtak. A 18. sz. vége előtt a templomok tornyai gyakran külön épültek (→ fatorony, → harangláb). A templomokban vagy a templomokat övező erődítésfalban a gyülekezet közvagyonát is elhelyezték, vagy a gyülekezeti tagok vagyona biztonsági tartalékul szolgáló részét felhalmozták. Ez a szokás néhány székelyföldi erődtemplomban a századfordulóig fennmaradt (Illyefalva, Csíkkarcfalva, Székelyderzs). Az erdélyi szászok viszont sok helyen a termelőszövetkezetek megalakulásáig megtartották. – Irod. Péter Vass Ferenc: Erdély parasztvárai (Korunk Évkv., Kolozsvár, 1980).

Középkori eredetű ref. templom 1863-ban (Huszt, v. Máramaros m.)

Középkorú unitárius eredetű erődtemplom (Árkos, v. Háromszék m.)

R. k. templom, erődszerűen kiképzett védőfallal (14–18. sz.) (Csíkszentmihály, v. Csík m.)

Templomerőd
Kerített, római katolikus, középkori templom, barokk homlokzatú cinterem kapuval. Ettől jobbra szakállszárító, előtte emlékkereszt látszik (Csíkrákos, v. Csík m.)