szepet

TARTALOM

szép, hogy a napra lehet nézni, de rá nem

széphistória

a 16–17. sz.-ban feljegyzett, novellisztikus tartalmú, dallammal előadott verses elbeszélés (→ história). Nálunk a reformáció korában terjedt el. A legrégibb széphistória Tinódi szerzeménye (Jázon és Medea). A széphistóriák az európai reneszánsz vándortémák, folklór mondák, novellák és valóban megtörtént események feldolgozásai folklór elemekkel bővítve. A népköltészet és a széphistória szoros összefüggését számos adat bizonyítja. A → Szilágyi és Hajmási népballada témája ismert széphistóriában is: valószínűleg 1560 előtt keletkezett a Szilágyi Mihály és Hagymási László históriája. Béla királyról és Bankó lányáról való éneket ismeretlen szerző 1570-ben horvát szöveg alapján írta. Népballadai változatát Moldvában jegyezték fel. De A katonalány balladatéma Európa-szerte ismert. A széphistória szerint a vén Bankó már annyira gyenge, hogy nem tud Béla királyhoz menni, fia pedig nincs, aki helyette szolgálatot vállalhatna. A legkisebb lányát küldi, aki csak akkor fedi fel nő létét („két szép almáját”), amikor hazafelé indul. Hűberesi kötelezettségből a katonaként szolgáló lány alakja az európai népköltészetben rendkívül elterjedt. A lány leleplezésére szolgáló próbák mutatnak lényegesebb eltérést a nyelvi megformáláson kívül. – A híres nevezetes Tholdi Miklós jeles cselekedeteiről és bajnokoskodásáról való história (Debrecen, 1574), Ilosvai Selymes Péter szerzeménye, visszavezethető valamilyen írott forrásra is, de alapja mindenképpen a szájhagyomány lehetett, amit a szerző a korabeli divatos lovagi költészet szabályai szerint módosíthatott, lazán összefüggő kalandsorrá fűzött össze. Néhány epizód – köztük az özveggyel való találkozás és a sírrablási jelenet – valószínűleg Boccaccio-novella alapján készült. A történetileg létező hős természetfeletti erővel való felruházása pedig folklór mondák hatása. Ennek a széphistóriának népköltészeti vándortémái: a szekérrúddal való útjelzés, az elüldözött kisebb, de erélyes, dolgos testvér, a bika megfékezése, szegény megsegítése. A cseh, olasz vagy más ellenség legyőzése a szájhagyományból került a széphistóriába, majd onnan Toldi nevével ismertté vált, folklorizálódott a monda (→ Toldi-mondakör). Enyedi György unit. prédikátor írta 1574-ben a Gismunda és Gisquardus széphistóriát. A Boccaccio-novellatémát Enyedi egy latin verses feldolgozásból ismerte és használta forrásul. (Valószínűleg összefügg mindkettő a reneszánszban újjáéledt Hero és Leander antik mondával.) A széphistória témája a társadalmi különbségek miatt elválasztott szerelmesek tragédiája. Gismunda, a királylány, özvegységet fogad, de megszereti a király írnokát, akit a király ezért megölet. A magyar népköltészetben a Szép Júlia ballada témája állt legközelebb ehhez a széphistóriához. – Telamon históriája (1578) a társadalmi különbségek miatt elválasztott szerelmesek széphistóriája. A téma a 16. sz.-tól kezdve népszerű az európai költészetben (olasz novellákban, délszláv epikus énekekben, angol, francia, német népballadákban stb. lelhető fel). Valószínűleg Telamon históriája valamilyen folklór forrást dolgozott fel széphistóriában. A magyar népköltészetben → Kádár Kata ballada éltette tovább ezt a témát. A legnépszerűbb széphistória Argirus királyfiról és egy Tündér Szűzleányról szól (→ Árgirus). Számos kiadást ért meg, és már 1749-ben → ponyván terjesztették. Mesei formában a népköltészet szerves része lett. A széphistória és a népköltészet kapcsolata az említett néhány példán kívül fölfedezhető számos epikus énekben, mondában (Bánk bán monda, Trója monda stb.). Jelentősége különösen fontos a mo.-i reneszánsz megítélésében. (→ még: népkönyv) – Irod. Erdélyi Pál: A XVI. és XVII. századi magyar históriás ének (Magy. Könyvszle, 1886); Horváth János: A reformáció jegyében (Bp., 1953); Fábián István: Széphistóriánk és a deákok (Filol. Közl. 1959); Szabolcsi Bence: A XVI. századi nagy históriás énekek és zenéjük (A magyar zene századai, Bp., 1959).