Torday Emil (Bp., 1875–London, 1931)

néprajzkutató. Brüsszeli banktisztviselő volt 1900-ig, amikor a belga kormány megbízásából mint közigazgatási hivatalnok került Afrikába, az akkori Belga-Kongóba. Először Kinshasában telepedett meg, majd végigutazta a Kongó-medencét, elsősorban Katangát, egészen a Tanganyika-tóig, miközben érdeklődése egyre inkább a néprajzi kutatás felé fordult. 1905-ben visszatért Európába. Több cikke jelent meg angol folyóiratokban. A londoni Royal Anthropological Society már kutatóként küldte a Kongó déli vízgyűjtő területére, ahol több bantu nyelv ismeretében értékes anyagot gyűjtött a mbala, jaka, pende, bunda és csokve népeknél. 1907-ben megint Londonba ment, majd ugyanennek az évnek őszén a British Museum megbízásából újabb expedícióra indult a Kasai és a Sankuru folyók szögébe. Előbb a tetela törzseknél, majd az évszázadok óta ismert, de addig még nem kutatott kuba (busongo) királyságban végzett kiváló néprajzi gyűjtőmunkát. Hazafelé jövet végigjárta a lelék földjét, majd újra a mbala törzsekhez ment, végül a kongo nép területén keresztül érkezett a tengerpartra 1911-ben. A következő két évtizedet – megromlott egészsége miatt is – az írásnak szentelte. Kétkötetes monográfiája az afrikai néprajz egyik legfontosabb és legtöbbet idézett munkája. Kongói tárgygyűjtésének mintegy harmadrésze (kb. 450 tárgy) a bp.-i Néprajzi Múz. tulajdonában van. – F. m. Notes ethnographiques sur les peuples communément appelés Bakuba... Les Bushongo (T. A. Joyce-szal együtt, Annales du Musée du Congo Belge. Bruxelles. 1910); Camp and Tramp in African Wilds (London, 1913); Canseries Congolaise (Bruxelles, 1925). – Irod. Borsody-Bevilaqua Béla: Régi magyar világjárók (Bp., 1954).