torombakötéses oromzat

a deszkaoromzat sajátos típusa. A gerincszelemenre felerősített nagyméretű deszkalaphoz (torombakötény vagy torombakötés) rögzítik a tetőszegély (toromba) deszkáit, amelyeket facsapokkal vagy kovácsoltvas tartókkal a talpszelemenhez vagy koszorúgerendához, ill., ha van, a vendégszelemenhez támasztanak. Így lehetővé válik a keresztlécezés nélküli → lészás nádtetők esetében is szegélydeszkázat felszerelése. A torombakötény az oromzat leghangsúlyosabb szerkezeti eleme. Gondos fűrészeléssel, faragással, rátétes lécezéssel díszítik. Nemritkán a szegélydeszkákkal együtt díszítő festést vagy feliratot is kap. Általában az építtető házaspár vagy gazda nevének kezdőbetűit, az oromzat elkészítésének évszámát jelölik. A torombakötények felerősítéséhez használt vasszegek s alátéteik is nagyon gondos kovácsmunkával készülnek, akárcsak a szegélydeszkák tartóvasai. A torombakötéses oromzat elterjedésének területe a Kisalföld. Moson–Pozsony vidékétől Bars, Hont területéig megtalálható volt az 1940-es évekig épített parasztházakon. A Kisalfölddel érintkező K-i területen olyan házakon is előfordult, ahol a lészás nádtetőt nem alkalmazták. A torombakötéses oromzatot használták a pajtáknál is, azonban kevéssé díszes kivitelben. – Irod. Pálos Ede: Rábaköz és Győr vidékének népművészete (Népr. Ért., ill. Győri Állami Főreáliskola Ért.-je, 1911); Novák József Lajos: Adatok Bény község néprajzához (Népr. Ért., 1913).