szilágysági viseletek

a földrajzilag és történetileg az Alföld és Erdély közt fekvő, az Alföld felé nyitott megye magyar lakosságának öltözetei. A szűkös információs anyag azt mutatja, hogy részben földrajzi szomszédságban, részben a különböző vagyoni rétegek öltözködésében itt a századforduló körül egymás mellett lehetett találni a kiváltképp Erdélyre jellemző igen régies és az Alföld felől terjedő újabb elmeket. A szegényebbek például a házi posztóból szabott fehér → harisnyát vagy szürke darócnadrágot viselték, a Szamos vidékén a Fekete-Körös völgyiekhez vagy a gyimesiekhez hasonlóan a bocskoron, ill. csizmán kívül; míg a módosaknál és a fiataloknál kezdett feltűnni a vitézkötéses fekete posztónadrág. A férfiak körül vagy hátul kivetett hosszú és félhosszú ingeket hordtak. A bőrruhák közül a kozsokot (csípőig érő ujjas bundát) ismerték, a subaféléknek azonban kevés nyoma volt. Annál elterjedtebbek a háziszőttes gyapjúból készített → szokmányok, → darócok, → condrák, melyeket az újabb divatként terjedő → gubával együtt váltakozva felölthettek férfiak is, nők is. A Szilágyság alföldi részén viszont a zsinóros fekete posztó öltözetdarabok szorították vissza a házikészítésű fehér vagy barna darabokat. Mónban pl. a vagyonosabbak „spencernek” mondott posztókabátot viseltek, míg a szegényebbek condrát. A kisnemesi falvakban ugyancsak az alföldi jellegű nemesi – cívises öltözet volt honos. Erdélyi jellegű volt viszont a legények rézgombos hosszú nadrágszíja és a felhajtott peremű prémsapka. – A női ingek általában rövidek, rövid bevarrott ujjal, kerek nyaakkal készültek. Számos községből ismert → fersing vagy → pendely néven a házivászon szoknya, mint az egyetlen alsótesten viselt ruhadarab vagy fehér színében megtartva vagy kékre festve. A pendely elé vászon- vagy kékfestő kötény került. Vármezőről említik két (első és hátsó) vászonkötény viselését. Az ingből és pendelyből álló vászonruhára közvetlenül öltötték fel hidegben a szokmányt, darócot vagy gubát. Ebben a régies egyszerűségében másutt nem is maradt fenn a vászon női öltözet. Désházáról írják, hogy hordanak pruszlikot, sőt kisméretű vállkendőt. Mintegy szélső megjelenése ez az Alföldön általánosan viselt vállkendőnek, mely Erdélyben már nem terjedt el. Kraszna vidékén szaporodik a szoknyák száma, ötöt-hatot is hordanak egymás fölött; ez a jelenség ismét az Alföldhhöz kapcsolódik és Erdélytől idegen. Nincs említés se pártáról, se főkötőről, csak az asszonyok áll alatt vagy tarkón megkötött fejkendőjéről. Péren említik a női mentét, mely posztóborításos bunda. – Irod. Petri Mór (szerk.): Szilágy vármegye monographiája (I., Bp., 1901); Újváriné Kerékgyártó Adrienne: Adatok Bogdánd viselettörténetéhez (Népr. Közl., 1969); Kós Károly–Szentimrei Judit–Nagy Jenő: Szilágysági magyar népművészet (Bukarest, 1974).

Ünneplőbe öltözött csoport (Désháza, v. Szilágy m., 1890-es évek)

Ünneplőbe öltözött csoport (Désháza, v. Szilágy m., 1890-es évek)

Asszonyok és lányok ünneplőben (Kraszna, v. Szilágy m., 1967)

Asszonyok és lányok ünneplőben (Kraszna, v. Szilágy m., 1967)