történelmi társastáncok

Tánckultúránk történetében és a tánchagyományban egyaránt kimutathatók az európai táncáramlatok hatásaként a történelmi társastáncok nyomai. Így a középkori kör- és füzértáncoknak még a 16. sz.-ban is népszerű formáiról, a branlek hazai változatairól tudósít Bornemisza Péter (Ördögi kísértetek, 1578) a sövénytánc és baráttánc említésével, s e korai táncdivat hatását őrzik női körtáncaink, a → karikázók. A reneszánsz tánckultúra térhódítását követhetjük nyomon a → páros táncok megjelenését és elterjedését dokumentáló 16– 17. sz.-i történeti emlékeinkben, és erről a folyamatról tanúskodnak a Kárpát-medence peremterületein élő forgós, forgatós karakterű páros táncok. A 17. sz.-ban a → lengyel táncok és → kontratáncok megjelenése jelzi az európai táncdivat újabb hullámát. A 17. sz.-i tánczene polonicái, és a főúri körökben népszerű lengyel táncokról szóló feljegyzések ennek első jelei; Apor Péter pedig a kontra táncok változatait örökítette meg az egeres, süveges és lapockás táncokban. E kontra táncok emléke él a táncfolklórban is, elsősorban néhány szokásalkalomhoz kötődő szertartásos vagy játékos táncban, ilyenek a menyasszonyfektető → gyertyás tánc vagy a párválasztó → párnás tánc. S amíg a történelmi társastáncok e korábbi formái teljes egészében felszívódtak tánckultúránkban, vagy jelentős mértékben asszimilálódtak, addig a 18–19. sz.-i polgári társastáncok zömét (→ keringő, → mazurka, → sottis, a → polka különböző változatai stb.) a folklorizálódás kezdeti stádiumában örökítették meg az elmúlt évtizedek gyűjtései. – Irod. Sachs, C.: Eine Weltgeschichte des Tanzes (Berlin, 1933); Kaposi Edit–Pethes Iván: Magyar tánctörténeti áttekintés. 1. A honfoglalástól a felvilágosodásig. Függelék: Szöveggyűjtemény a magyar tánctörténeti irodalomból (Bp., 1959); Günther, H.– Schäfer, H.: Vom Schamanentanz zur Rumba. Die Geschichte des Gesellschaftstanzes (Stuttgart, 1959); Pesovár Ernő: A magyar tánctörténet évszázadai (Bp., 1972); Martin György: A magyar körtánc és európai rokonsága (Bp., 1979).