történeti ballada

1. Megtörtént eseményekről, történeti személyekről szóló alkotások. Pl. a délszláv folklórban Králjevics Markóról, Mátyás királyról, Szibinyányi Jankóról (= Hunyadi János). – 2. A magyar folklorisztika történeti balladának vagy történeti elbeszélő éneknek nevezi azokat az alkotásokat, amelyek egy konkrét korra vonatkozó eseményt ábrázolnak, vagy arra utalnak. Ebből következően antológiákban történeti balladaként szerepel a Szilágyi Mihály és Hagymási László 15. sz.-i főurak nevét említő → Szilágyi és Hajmási ballada, valamint a rác betörést említő Kerekes Izsák ballada. Mindkettőben az aktualizált történeti eseményeknél régebbi korokból származtatható, hősének jellegű kifejezések találhatók. Pl.

Egy elémentében gyalogösvényt vága

És visszajöttében szekérutat nyita.

(Kerekes Izsák)

– 3. A történeti személyekről (Mátyás, Szent István, Bethlen Gábor, Rákóczi, Kossuth) és eseményekről (török elleni küzdelem, szabadságharcok) rendszerint elbeszélő énekek (→ históriás énekek, krónikás énekek, → történeti ének) szólnak, és ritkán mutatják a → ballada műfaji jegyeit. – Törökellenes harcot ír le 1597-ben Sárközi Máté. A szerzőről semmit sem tudunk, de a századunkig kéziratban maradt versének néhány sorát a szájhagyomány is megőrizte:

A vitézek vagdalkoznak,

Pogány fejek földre hullnak.

A tizenöt éves háborúval kapcsolatban több történeti éneket ismerünk, melyeket a → kéziratos énekeskönyvek őriztek meg. Hasonlóképpen fennmaradt Básta erdélyi vérengzéséről, Bocskay és Bethlen diadalmas harcairól, mindkettőjük haláláról szóló néhány félnépi históriás ének. – A történeti balladák szájhagyományban betöltött szerepét a 18. sz.-tól tudjuk nyomon követni. Rákóczi Lászlóról szóló ballada (aki II. Rákóczi György unokatestvére, és vakmerő kísérletet tett Nagyváradnak a törököktől való visszafoglalására) három 18. sz.-i folklór változatban maradt fenn. (Föltételezhetően 1662 körül keletkezett.) A szájhagyományban az eredeti név megváltozott és más történeti körülmények között aktualizálódott s kontaminálódott a Dancsuj Dávidról szóló történeti balladával. Ebből a korból való Kádár István éneke, Basa Pista balladája (→ katonaballada), valamint számos Zrínyivel kapcsolatos ének (ezeknek egy része a szlovén száj hagyományban Zrínyi-énekekként tovább hagyományozódott). – A történeti énekhagyományban a Rákóczi-szabadságharc ideje fordulópontot jelez. A krónikás énekek elbeszélő stílusa megélénkül. A történeti eseménysorozat majd minden részletéről született néhány ének, amelynek korabeli népszerűségét számos kéziratos énekeskönyv (Szentsei, Botskor stb. daloskönyv) is bizonyítja. A vidám, lendületes, császárgúnyoló → kuruc énekek mellett a bujdosó énekek maradtak fenn több száz éven át a szájhagyományban. A kuruc kor előtti bujdosó énekek újjászülettek a Rákóczi-szabadságharc bukása után, az 1848-as szabadságharc leverése után, a Székelyföldről bujdosásra kényszerült moldvaiak ajkán, és így az alkotásokban előbukkanó történeti vonatkozás csak az adott folklórhagyományra vet fényt (→ keserves, → negyvennyolcas dalok). A történeti ballada az évszázadok során veszít népszerűségéből, és funkcióját a történeti dalok és → katonadalok töltik be. – Irod. Régi Magyar Költők Tára (XVII. sz. I., Bp., 1960).