szilke

kívül és belül mázas cserépedény. Egyéb elnevezései: rátó, röstölő, sirány. A keskenyfenekű → fazékhoz hasonló forma. Ha ennél alacsonyabb és hasasabb, akkor gömbölyű szilke a neve: tiszántúli, K-mo.-i forma. Általában függőleges állású füle van, amely a szájból indul. A nagyobb méretűnek lehet két füle is. – Nagy mennyiségben készülő edény s mivel mázas, a → tálas mester készíti. Mérete alapján: a nagy szilke kétfülű, és 25 cm-nél magasabb; a szilke: 15–25 cm magas; a kis szilke: magassága 15 cm alatt marad. Egyik formai változata a száját átívelő füles forma, neve rötyke, karos rátó, füles rátó, esetleg kiöntőcsővel. Ez utóbbi ritka forma. A mezőn dolgozóknak vitték benne az ételt. Kantárba, kasornyába (általában vászonszalagból készült háló) téve fogták. Ezenkívül szilvalekvárt tettek el benne télire. – Irod. Igaz Mária–Kresz Mária: A népi cserépedények szakterminológiája (Népr. Ért., 1965).

Ólommázas cserép szilke, írókás díszítéssel (Tiszafüred, Szolnok m., 19. sz. második fele) Bp. Néprajzi Múzeum

Cserép szilke, ólommázas ecsetes díszítéssel (Sárospatak, Borsod-Abaúj-Zemplén m., századforduló) Bp. Néprajzi Múzeum

Fekete alapon színes virágozású cserép szilkék (Nagybánya, v. Szatmár m., 19. sz. második fele) Bp. Néprajzi Múzeum

Cserép szilkék, sötét alapon színes virágozással (Nagybánya, v. Szatmár m., 19. sz. második fele) Bp. Néprajzi Múzeum