tükörháló, regina, rezsina, tükrösháló

TARTALOM

tükörlekötő ruha

tükörkép

a tükör egy részére festett szentkép, melyen az ábrázolástól szabadon hagyott mező tükörfelület. Paptükör, apácatükör elnevezése is ismert. Az üveg hátoldala lehet foncsor vagy – a 18–19. sz. fordulóján – korommal bevont, ún. kormoskép. Előállításuk üveghutákhoz vagy az ezekkel kapcsolatot tartó üvegképfestő központokhoz fűződik: Szilézia, Cseh-erdő. D-Cseho., Bajor-erdő, a cseh-osztrák határvidék (Sandl, Buchers). A tükörkép készítésnek kétféle technológiája ismert: 1. először az üveget munkálják meg, vagyis metszéssel, maratással készített kartusokkal, medalionokkal, aedikulákkal, levélfüzérekkel veszik körül a tulajdonképpeni képmezőt. (E díszítmények a cseh üveggyártás barokk műfajaiból – velencei tükörutánzatok, tükörbetétes díszkeretek stb. – hagyományozódtak; a 18–19. századfordúló tükörképein igen gyakoriak.) Ezután megfestették az ábrázolást, végül foncsorozták, vagy kormozták. – 2. A kész tükörből kikaparják a festésre szánt részeket és ezeken ábrázolnak. A másodlagosnak tűnő eljárás valójában a középkortól fogva élt iparművészeti műfajoknál, mint az üvegre rögzített arany fóliába karcolt díszítmény. A parasztházakban Mo.-on a 18. sz.-tól jelent meg a tükörkép. Mo.-on már a 18. sz. végi sziléziai és buchersi változatok is megtalálhatók, igen nagy területi szóródásban; vannak köztük anyagában díszítettek is. A múlt századi tükörképek igen nagy mennyiségben találhatók helyenként még ma is (Heves, Tolna, Baranya m.); ezek D-cseho.-i központokkal azonosíthatók. – A tükörben való vallásos ábrázolások mögött a varázstükrök, tükörbabonák hagyománya áll. A 14. sz.-i aacheni zarándokjelvényeken konvex tükörlencséket alkalmaztak a felmutatott ereklyék jótékony hatásának begyűjtésére. Az első üveg szentképeket a 15. sz.-ban konvex üveglencse hátoldalára festették. A legkorábbi tükörképet 1697-ből ismerjük, mely gróf Nádasdy fogadalmi képe volt, peres ügyének elintéződése alkalmából, a máriazelli Madonnát ábrázolja; felirata: „Igazságnak tüköre – örömünknek oka”. A 18. sz.-ból több kolostorból származó tükörképet ismerünk, melyeknek ábrázolásai vagy a „memento mori” gondolatkörére vonatkoznak, vagy Krisztus szenvedéseire emlékeztetnek. Az ábrázolások tehát kompenzálják a tükröt mint a rossznak, a hiúságnak forrását. A tükörképek népi magyarázatai is ezekre az elképzelésekre utalnak. – Irod. Wildhaber, R.: Spiegelbilder und Nonnenspiegeln (Schweizerische Volkskunde, 1954); Varga Zsuzsa: A népi vallásosság tárgyainak gyarapodása (Népr. Ért., 1969); Varga Zsuzsa: Népies üvegképek Magyarországon (Művészet, 1974).