SÉTA A KÖZSÉGBEN

Csitár Nógrád megye északi részén, Balassagyarmattól keletre fekszik. A közel háromezer holdas (Nógrádgárdony pusztával együtt) határa északon Hugyag, nyugaton Őrhalom, keleten Szécsény és Varsány, délen Nógrádmarcal és Iliny községekkel határos. A lélekszámában erősen lecsökkent lakossága (500 fő), földművelésből (főleg burgonyatermelés) él, de többen a falutól távol eső munkahelyen keresik meg kenyerüket.

A Balassagyarmattól tíz kilométerre fekvő községet Patvarcon vagy Őrhalmon keresztül érhetjük el gépkocsival, sűrűn közlekedő autóbusszal. Bármelyik utat is válasszuk, a távolság azonos. Ha a széles főutcájú Patvarcon megyünk Csitárba, a falu közepén a jobboldalon lévő 18. századi haranglábat ne felejtsük el megnézni. Kissé lejjebb, a tér közepén, a róm. kat. templom és a polgármesteri hivatal épülete látható. A templom eredetileg kápolnának készült az 1860-as években. Szentiványi Anzelm, Patvarc földesura, végrendeletében meghagyta feleségének, hogy haláluk után kápolnát építtessen a falu közepén, annak kriptájába helyezzék mindkettőjüket örök nyugalomra. Csitár felé haladva, a falu szélén, ma is látható az 1830 körül épült Szentiványi kastély, az út kanyarulatánál pedig a nagyméretű volt uradalmi magtár. Patvarcot elhagyva Nógrádgárdony puszta érintésével juthatunk Csitárba.

A Balassagyarmattól keletre induló 22-es főúton is megközelíthetjük községünket. Az Ipoly völgyében kanyargó úton először Őrhalomba érünk. A külvárosi hangulatú főutca két oldalán a modern emeletes házak között, még a múltat idéző faragott oromfalas, tornácos parasztházakat is láthatunk. Az utóbbiak az út baloldalán figyelhetők meg, hiszen itt a házak sora az 1930-as években épült. A jobboldalon lévő házakat a második világháború után emelték. A falu közepén van az iskola, az élelmiszerbolt és a Kaparó nevű csárda. A község keleti szélén található az orvosi rendelő, a Polgármesteri Hivatal, a Szent István kápolna, a temető az 1937-ben épült róm. kat. templommal.

A falu szélén, a jobbra ágazó úton juthatunk Csitárba. Az innen alig két kilométer távolságra lévő falut kanyarokkal tűzdelt úton érhetjük el. Az első házak megpillantása után rövidesen Csitár főterére érünk. A tágas térre megérkezve rögtön észre vehetjük, hogy a völgyben elhúzódó falu északi részén vagyunk.

A látogatónak a dombon álló róm. kat. templom tűnik fel először. Az 1747-ben épült észak-déli tengelyű templomhoz lépcsőn juthatunk fel, ahol egy 1791-ben készült kőfeszület fogadja a látogatót. A talapzat hátoldalán olvasható feliratból azt is megtudhatjuk, hogy 1888-ban felújították.

A gondozott kertből az észak-keleti oldalon nyíló ajtón juthatunk a templomba, mely elé az 1970-es évek közepén egy hosszú és széles vasoszlopos üveggel fedett előteret építettek. A bejárat jobboldalán két emléktáblát helyeztek el egymás fölött, melyeken az első és a második világháborúban elesett hősök neveit olvashatjuk.

A felső táblán az alábbi olvasható:

Az alatta lévő tábla felirata:

Az emléktáblák alatt elhelyezett vázákban - tavasztól őszig friss virágról a hozzátartozók gondoskodnak.

A háborúban elesett hősök emlékére, a két temető közötti lapos területen is felállítottak egy vörös faragott kövekből összerakott két méter magas emlékművet, melyen "A háborúban elesettek emlékére állíttatta: Csitár Önkormányzata 1993" felirat olvasható.

A templomba belépve a kétszakaszos hajóba jutunk. Elsőként a szentélyben elhelyezett barokk stílust követő, fából készült oltár tűnik a szemünkbe, melyen a 12 apostol szobrai láthatók. Oltárképe Szent Ilonát ábrázolja a megtalált kereszttel. A marcali plébánián őrzött irat szerint Mailáth István Géza, a faluhoz tartozó Nógrádgárdony puszta volt birtokosa ajándékozta az oltárt a templomnak 1900-ban.

A hajó baloldalán közel a szentélyhez a Mária oltárt láthatjuk, melyet szintén Mailáth Géza készíttetett 1900-ban. Az 1970-es évek közepén került mai helyére, amikor az itt lévő szószéket megszüntették. Korábban az oltár a hajó másik oldalán volt. Most itt a keresztelőkutat és a lebontott régi szószék mellvédjét találjuk. A hajó falán lévő stáció képek színes olasz nyomatok, keretük is egyszerű. A falat Szent József és Jézus Szíve szobrok díszítik. A régi barnára festett padok két sorban vannak elhelyezve, az egyikben 5 a másikban 7 pad található. A karzatot két vaskos pillér tartja. A kórusra és a toronyba a bejárat mellett lévő lépcsőkön lehet feljutni.

Az ablakok üvegein színes stilizált ábrák: A jobboldalon lévő ablakok feliratai: "Megtörte holta a halált", - "Szent lélekkel teljetek el", - "Aki bennem marad az bő termést hoz". A baloldali ablakok felirata: "Akiket Isten lelke vezérel, azok Isten fiai", - "Megváltónk anyja mi anyánk". A templom megtekintése után, kiindulási helyünkre térjünk vissza. Ha itt délnek fordulunk, láthatjuk, hogy a házak két hegy közé zárt völgyben épültek. A két házsort a helyiek szerint egy névtelen, a térképeken "Csitári patak" névvel jelölt patak választja el, mely a házak előtti utcát is két részre osztja. A jobboldalon épült házak előtti utca a Petőfi, míg a patak másik oldalán lévő utca a Kossuth nevet kapta.

A község további megtekintésére - a patak útját követve - délkeletnek induljunk el. A jobbra lévő dombon álló épület iskolának és tanítói lakásnak készült 1936-ban. Az iskola hátsó falán kiképzett fülkében ekkor helyezték el Keresztelő Szent János szobrát. A szobrot Szenográdi András és felesége Sebők Teréz készíttette az 1850-es évek végén. Az iskola falába történő beépítése előtt, a Nógrádgárdonyba vezető út szélén állt egy dombon. A visszaemlékezések szerint a szobrot a falusi bíró utasítására tették jelenlegi helyére. Az épület fő homlokzatán - a pince bejárat fölött - egy felirat nélküli emléktáblát láthatunk. Emlékezet szerint az iskola építését szorgalmazók neveit (pap, bíró stb.) kívánták az utókornak megörökíteni. A táblára kerülő nevek sorrendjében nem tudtak megegyezni, így az emléktábla felirat nélkül maradt. Az iskolában a tanítás 1979-ben megszűnt, a gyermekek az őrhalmi körzeti iskolába járnak. Jelenleg az épületben a posta, biztosító, óvoda, egy újonnan épült szárnyban az Öregek Napközi Otthona kapott helyet.

Utunkat folytatva rövidesen egy beton hídhoz érünk, mely a Petőfi és a Kossuth utcát összeköti. A patak feletti átjárást két házilag összeállított fahíd is segíti, hogy a másik oldalon lakó rokonok, ismerősök meglátogatásakor ne kelljen sokat kerülniük.

A hídhoz érve az az érzésünk támadhat, hogy már a falu szélén vagyunk, pedig a Petőfi utca végéig még egy kilométert kell gyalogolnunk. Az út további szakaszán néhány ház az út baloldalára is került, ahol a talaj nem volt vizenyős. Sétánk során rövidesen az 1960-as években épült polgármesteri hivatalhoz és a vele azonos telken lévő kultúrházhoz érünk. A második világháború előtt a falusi kovács lakása és műhelye állt ezen a helyen. Ha innen balra tekintünk, a hegy alatt egy hosszú istállót és egy dohányszárító pajtát láthatunk, melyeket a termelőszövetkezet épített az 1960-as években. Az út további részén már átalakított, modernizált házakat láthatunk. Régebbi népi építészeti emléket már keveset találunk a faluban, csupán a kultúrház környékén van három faragott oromfalú, hagyományos alaprajzi elrendezésű ház.

A patakon átívelő felső hídhoz visszatérve, a Kossuth utcában lévő élelmiszerbolthoz érünk. Innen az utca már a hegyoldalba vezet, két oldalán nem régen átalakított házakkal beépülve.

Térjünk vissza a templomhoz és észak felé folytassuk utunkat. A templom mellett - az erősen átalakított ház helyén - volt 1936-ig az egytantermes iskola és a kántortanítói lakás. A vele szomszédos telkeken jómódú gazdák laktak. Ha átmegyünk a zöldre festett vaskorlátú hídon, még mindig a Kossuth utcában vagyunk, de itt az első néhány ház kivételével, már a második világháború után épültek előtt sétálhatunk. Az építkezési kedv miatt egy új utca (Ságvári Endre utca) megnyitására is sor került. A falunak ezt a részét Kenderföldek dűlőnek nevezik. Az apróra osztott parcellákon, még néhány évtizeddel ezelőtt is, itt termelték meg a vászonnak való kendert.

Innen térjünk át az utca baloldalára, a Csitári patak egy újabb hídjához, melyen a Béke utcába juthatunk. A Béke utca házhelyeit az 1920-as években mérték ki, az ekkor már túlzsúfolt falu lakásgondjainak enyhítésére. Az egymás mellé épített házak a régebbi népi építészeti hagyományokból már keveset őriznek, az utóbbi évtizedekben modernizálásra kerültek.

Ha e utca végén kezdődő földúton tovább megyünk, a Belsőgörbe dűlőbe érünk. Rövid séta után egy nagyon szép körülkerített kőkereszthez jutunk. A cementált homokkő keresztet Gál János és felesége Pénzes Anna készíttette 1803-ban. Erre a kereszt felirata is utal. A kereszt nagyméretű korpusza alatt, 1,20 m magas, szintén kőből faragott, Mária szobra van elhelyezve.

A kereszttől észak-nyugati irányba egy magas fát és hosszú sövénybokrokat láthatunk. Ettől balra feküdt a középkorban elpusztult Kiscsitár falu.

A templomhoz visszatérve a Nógrádgárdonyba vezető úton haladjunk tovább. A volt iskola (ma óvoda) épületét elhagyva egy balra nyíló úton juthatunk az új temetőhöz. A meredek dombon lévő temető sírjai gondozottak, de régi sírjelet itt nem láthatunk. A bejárathoz közel lévő kőfeszületet 1791-ben állították, kivitelezése a templom előtt látott kereszttel azonos. A hegy tetejére felérve szép kilátás tárul elénk: láthatjuk a templomot, a falut körülvevő dombokat, északra pedig Őrhalom község házait. A hegytetőn délnek haladva a világháborúban elesett hősök, 1993-ban készült emlékműve előtt haladunk el, majd a régi temetőbe érünk. A századfordulónál régebbi sírjelet itt sem találhatunk, aki tehette a mai követelményeknek megfelelő keresztet állíttatott szeretteinek.

A volt iskola épületéhez visszatérve a Nógrádgárdony felé vezető úton induljunk el. Az alig két kilométerre fekvő Gárdony puszta a középkorban még önálló községként szerepel az összeírásokban. A források szerint temploma is volt. A török háborúk idején néptelenedett el és vált pusztává.

A puszta nagy kiterjedésű határát az egymást váltó földbirtokosok csak a 18. század végén, a 19. század első felében kezdték művelés alá vonni. Jól felszerelt uradalmi központtá Mailáth István Géza gróf tette, aki 1895-ben, házasság révén jutott Gárdony pusztához.

A puszta neve 1912-ig Gárdony (a középkorban Gárdon) 1912-1956-ig Mailáthgárdony, 1956-tól Nógrádgárdony.

A Csitár felől érkező elsőként egy baloldalon lévő, hosszú régi építésű istálló mellett halad el. Jobb oldalt viszont a hatalmas parkban a neoreneszánsz stílusú emeletes kastélyt láthatjuk. Mailáth Géza építtette 1895-ben Hubert József építész terve alapján. A II. világháború után, az államosított kastélyt úttörő üdülőként hasznosították, az 1960-as évektől a Tüdőbeteg-Gondozó Intézetet helyezték el benne.

A volt uradalmi központ épületeinek jelentős része még ma is látható: a kastéllyal szemben a kasznár, az országút kanyarulatánál az intéző lakása. Állnak még a cselédházak, az istállók, az egykor a gépek javítását végző műhelyek. Az 1900-ban épült iskola (jelenleg a Palóc Múzeum raktára) két cselédház tömb között fekszik. Magánvállalkozásban lovas telep is működik a pusztán, rendezvényei sok látogatót vonzanak.