Arc-en-Ciel

(Szivárvány, 1928–1940): párizsi magyar bábszínház, melyet Blattner Géza hozott létre és vezetett. Munkatársai között volt A. Tóth Sándor, Beöthy István, Csáky József, Detre Szilárd, Fried Tivadar, Huszár Imre, Juhász Jenő, Kiss Vilma, Koffán Károly, Kolozsváry Zsigmond, Marie Wassilieff, Frederic O’Brady, Olcsay-Kiss Zoltán, Prinner Antal, Rajk István, Walleshausen Zsigmond. A színház az 1929-es párizsi nemzetközi bábkongresszuson tűnt fel mint Párizs első avantgárd bábszínháza, és hamar nemzetközi hírnévre tett szert. Első korszakában – 1934-ig – főleg groteszk és dekoratív bábpantomimeket mutattak be zenekísérettel, sík báb- és árnyfigurákkal, szobrocskákkal, ill. kesztyűs bábokkal és marionettekkel, amelyeken az afrikai, a kubista és az art deco művészet hatása érződött. Később egyre több dekoratív marionett pantomimet, és klasszikusabb, hosszabb szöveges darabot játszottak, vajangokkal és ún. billentyűs marionettekkel. Legemlékezetesebb bemutatójuk Németh Antal kezdeményezésére Az ember tragédiája volt, amely az 1937-es párizsi világkiállítás egyik aranyérmét kapta. Tucatnyi m. művész dolgozott együtt ezen az előadáson Blattner vezetésével. A groteszk vonulat is megmaradt (pl. O’Brady darabjai). A II. világháborúban a művészek szétszóródtak, a társ. nem állt össze többet. – Ir. Gervais: Marionettes et Marionettistes de France (Paris, 1947); Lőrinc L.: Egy hajdani szivárvány színei. Blattner Géza párizsi bábszínháza (Művészettörténeti Értesítő, 1991, 1–2.).