Agárdi Gábor

(Szeged, 1922. aug. 2.– ): színész. 1937-ben mint „táncos boy és kardalos” kezdte pályáját a szegedi Városi Színháznál. 1938-ban végzett az Országos Színészegyesület iskolájában. 1941-ig Szegeden, 1949-ig kisebb vidéki társ.-oknál játszott. 1949–52-ben a Miskolci Nemzeti Színház tagja. 1952-ben a Fővárosi Operettszínház szerződtette. 1955-től az Ifjúsági, ill. a Petőfi Színház meghatározó színészegyénisége. 1964-ben sorsát a bp.-i Nemzeti Színházhoz kötötte, ahol 1985 óta nyugdíjasként játszik. 1989-ben örökös tag lett. Sokoldalú karakterszínész, komikus szerepeit éppolyan pontosan fogalmazza meg, mint a drámai jellemeket. Ikonokat fest. Konok ősi minta nyomán c. 1983-ban önálló kiállítása volt. Kossuth-díjas (1985), Jászai Mari-díjas (1958, 1962), érdemes (1968) és kiváló művész (1980). F.Sz. Katz tábori lelkész (Hašek-Burian: Svejk); Bicska Maxi (Brecht: Koldusopera); Sipos úr (Molnár F.: Az üvegcipő); Liliom (Molnár F.); Green (Kafka: Amerika); Slift (Brecht–Weill: A vágóhidak Szent Johannája); Bubnov (Gorkij: Éjjeli menedékhely); Juszov (Osztrovszkij: Jövedelmező állás); Miksa (Kornis M.: Halleluja); George (Poiret: Őrült nők ketrece); Miska (Kálmán I.: A csárdáskirálynő); Zetelaki Dániel (Sütő A.: Advent a Hargitán).

AGÁRDI GÁBOR –

AGÁRDI GÁBOR – Katz lelkész (Hašek: Švejk)