Balog István

(Lucs, 1790. dec. 8.–Pest, 1873. jún. 21.): színész, színigazgató, drámaíró és fordító. 1806-tól tanult Pesten, 1807-től statisztált a m. társ. előadásain. 1811–1854 között színész, közben 1828–29-ben Kaposvárott ügyvéd. 1815-től vándorszínész és ig. Kisebb-nagyobb társ.-ok élén az egész országot bejárta. Játszóhelyeit 1820–1838 között vezetett pénztárnaplójából ismerjük. 1839-től a Pesti Magyar Színház, majd a Nemzeti Színház tagja. 1854-ben nyugdíjba vonult. 1857-ben ünnepelte 50 éves színészi jubileumát. 1862-ben a Nemzeti Színház pénztárosa volt. Vándorszínészként sokféle szerepet játszott, sikereit mégis komikusként aratta a falusi és a kisvárosi közönség előtt. Társ.-a igényeinek megfelelően kb. 30 bohózatot ford. és magyarított, dramatizálta Mészáros Ignác Kártigámját és Csokonai V. Mihály Dorottyáját; írt tablókat és bábszínműveket, így dolgozta fel pl. a Don Juan-témát és az Árgirus-széphistóriát. Irodalmi előképek nyomán írt darabjait (Angyal Bandi, 1812; Az aranyhajú Tündér Ilona, 1827; Ludas Matyi, 1838; Mátyás diák, 1838) és a kortárs eseményeket feldolgozó Cserny Györgyöt (1812) országszerte játszották, bár nyomtatásban szerzőjük életében nem jelentek meg. F.Sz. Pedrillo (Eckartshausen: Arany idő); Ádám (Schenk–Weidmann: A falusi borbély); Boritzki Dani (Weisse–Simai K.: Házi orvosság); Zajtay István (Gaál J.: A peleskei nótárius). – Ir. Báthory Románcsik M.: Magyar színészek és színésznők életrajzai (Kassa, 1883., 99–102.); Waldapfel J.: B. I. egykorú Karagyorgye-drámája és a szerb színészet (1932); Pukánszkyné Kádár J.: Csokonai-művek B. I. vándortársulatának műsorán (ItK, 1960); Pór A.: B. I. és a 19. század elejének népies színjátéka (1974).