Bánhídi László; Bánhidy
(Szatmárnémeti, 1906. márc. 11.–Bp., 1984. nov. 12.): színész. Először a teológiára járt, majd felvették a SzAk-ra, ahol 1928-ban szerzett oklevelet. 1929–30-ban az Országos Kamara Színházban kezdte pályáját. 1930–31-ben Kassán, 1931-től Ungváron és Munkácson játszott. 1934–1937 között a Bethlen téri Színház tagja volt. Ezután a Magyar, 1939–40-ben a Belvárosi Színházban lépett fel. 1941–42-ben a miskolci társ.-hoz, 1942–43-ban a Vidám, 1944–45-ben a Nemzeti Színházhoz szerződött. 1944-ben a Madách Színházban is feladatot kapott. Az 1940-es években Muharay Elemérrel dolgozott; részt vett a Független Színpad előadásaiban. 1949–51-ben a Belvárosi, 1951-től 1957-ig a Magyar Néphadsereg, 1957–1960 között a Petőfi, 1960-tól 1963-ig a Jókai, 1963–1966 között a Thália Színház tagja volt. 1965–66-ban az Irodalmi Színpadon is szerepelt. 1966-ban nyugdíjazták, s csak 1983-ban a Pesti Színházban lépett fel ismét. Karakterszerepeket formált meg remek megfigyelőképességgel, ízes beszéddel, egyénien fanyar humorral. Általában munkás- és parasztfigurákat keltett életre, a sematikus jellemből is hús-vér alakot formált. Gyakran szerepelt filmen, a televízióban és a rádióban. F.Sz. Tiborc (Katona J.: Bánk bán); János bácsi (Mándi É.: Hétköznapok hősei); Fazekas (Földes M.: Mélyszántás); Rekedt (Visnyevszkij: Optimista tragédia); Apa (Albee: Bessie Smith halála); Iván (Babel: Alkony).
BÁNHIDI LÁSZLÓ – Böbék Samu (Kodolányi J.: Földindulás)
