Bánóczi László

(Bp., 1884. nov. 23.–Bp., 1945. jún. 12.): rendező, színházi író, műfordító. Jogot Bp.-en, filozófiát és esztétikát a berlini és a lipcsei egyetemen tanult. A szociáldemokrata párt művelődéspolitikájának irányítója volt. A Thália Társaság egyik alapítója, vezetője és rend.-je (1904–08). 1908-tól 1921-ig tisztviselőként dolgozott. 1921-ben rövid ideig a Vígszínház, 1924-ben a Magyar, 1925-ben a Belvárosi Színház rend.-je, 1924-ben a Műhely csoport dramaturgja volt. 1929–1930 között az Új Színház dramaturgjaként tevékenykedett. 1934-ben az Új Thália ügyvezető elnökének választották. 1940–1944 között az OMIKE Művészakciót vezette. A politikai és személyes intrikák meggátolták, hogy a művelt, széles látókörű, a színpad nyelvét kitűnően ismerő művész tudását és tehetségét kamatoztathassa. Több színművet fordított. Dramaturgiai cikkei mellett szociálpolitikai és közegészségügyi témákkal is foglalkozott írásaiban. Lefordította Goethe: A testvérek (1904) és Wedekind: A hőstenor (1905) c. drámáit. F.R. Ibsen: Kísértetek; Hauptmann: Henschel fuvaros; Shaw: Szent Johanna; Kaiser: Az elcserélt gyermek; Pirandello: Az ember, az állat és az erény. Könyve: Shakespeare a mai színpadon (1910).