Békeffi László

(Szeged, 1891. jan. 4.–Zürich, 1962. jan. 21.): színész, drámaíró, konferanszié. Apja író és kritikus, anyja színésznő volt. 1912-ben lépett föl először Ferenczy Károly kabaréjában, 1912-től 1918-ig a Modern Színpad, majd 1921–23-ban az Apollo Kabaré tagja volt. Újságíróként indult, végzett színitanulmányokat is, de igazi területe a kabaré lett. 1924-ben Boross Gézával nyitott kabarét Vidám Színpad néven, 1925-ben a Papagáj Kabaré tagja. 1927-től 1929-ig Bécsben a Boulevard Theaterben, a Simplicissimusban, a Ronacher Theaterben játszott. Hazatérve, 1929-től 1933-ig az Andrássy úti Színház, 1934–36-ban a Terézkörúti Színpad tagja volt. 1936-ban Komjáti Károllyal alapította meg a Pódium Írók Kabaréját. Nemcsak nevében akarta feltámasztani és folytatni a Nagy Endre működése nyomán kialakult valódi kabaré nemes hagyományait, hanem az egyre feszültebbé váló politikai viszonyok között szokatlanul bátor hangú fórumot is teremtett. Szókimondó, éles bírálatainak Békeffi maga is áldozatul esett. A Színművészeti Kamara 1941-ben fegyelmit indított ellene, s letiltotta a színpadról. 1943-ban Sopronkőhidára, onnan Dachauba, koncentrációs táborba hurcolták. Nem tért haza. 1949-ig Angliában, utána az USA-ban, végül Svájcban telepedett le. Rendkívül termékeny és jó tollú író volt, számos színművet, kabaréjelenetet, sanzonszöveget írt. Konferanszait szokatlanul bátor hang, újszerű forma, a szellem és a humor ötvözete jellemezte, remek előadásmóddal. F.M. A város (Forró P.-lal, 1920); Az esernyő és egyéb színpadi tréfák (1921); A bécsi menyasszony (1931); A néma ember (Orbók A.-val, 1931); Boldogasszony dervise (1934); Konferanszainak gyűjteménye (1939); Szegény Hannibál és a többiek (1941); A száműzött Pódium (Toronto, 1955).

BÉKEFFI LÁSZLÓ