Beöthy László

(Bp., 1873. ápr. 13.–Bp., 1931. máj. 7.): színházigazgató, író, újságíró. Beöthy Zsolt irodalomtörténész és Rákosi Szidi színésznő fia. Jogot hallgatott Bp.-en. Pályáját újságíróként kezdte. Novellákat, verseket, színdarabokat is írt. 1898-ban a Magyar Színház ig.-ja lett, és a válságban levő intézményt felvirágoztatta. 1900–1902 között a Nemzeti Színházat vezette, de magánéleti botlása miatt kénytelen volt megválni állásától. 1901-ben a Tarka Színpadon rendezett. 1903-ban megalapította a Király Színházat. 1907-ben ismét a Magyar Színház élére került, melyet később megvásárolt. 1916-ban egy ideig a Népoperát is igazgatta. 1918-ban az Unió Színházüzemi és Színházépítő Rt. vezérig.-ja lett. 1923-ban a Budapesti Színigazgatók Szövetsége elnökévé választották. 1924-ben, az Unió bukásakor visszavonult. 1926–1928 között még átvette a csődbe jutott Belvárosi Színház irányítását, de nem tudott úrrá lenni a nehézségeken. Beöthy tevékenységét a művészet és a vállalkozás egészséges egyensúlya jellemezte. A hazai operettjátszást európai hírűre emelte: zeneszerzőket, írókat, színészeket nyert meg a műfajnak. A hazai drámairodalom fejlődését a Magyar Színház prózai műsorrendjének kialakításával segítette elő. Drámái: A három Kázmér (1896); Béni bácsi (1896); Aranylakodalom (Rákosi V.-ral, 1898); Kovácsné (1902). – Ir. Kellér A.: Bal négyes páholy (1968).

BEÖTHY LÁSZLÓ