bábjáték

az emberi szellem egyik legrégibb, a színjátszással rokon és azzal egyidős teátrális megnyilvánulása, amelyben a testi valójában megjelenő élő színész helyett az élettelen anyagból készült báb a cselekmény hordozója. Öntörvényű, saját korlátaiból és lehetőségeiből megteremtett műfaji törvények szerint működő színjátékforma. – A Távol-Keletről arab közvetítéssel került Európába. Már Hérodotosz és Xenophón is említést tesz egy bábjátékosról. Az eleinte vallásos kultuszt megtestesítő európai bábjáték a 13. sz.-ban indult virágzásnak. Eredete és társadalmi hovatartozása szempontjából megkülönböztetünk népi, vásári és művészi bábjátékot. A bábok megformálása és a mozgatás technikája szerint különféle → bábtípusokról beszélünk, melyek közé napjainkban a hagyományos megoldások és a kétdimenziós árnyjáték mellett besorolják a maszkos színházat, a tárgyjátékot és minden más olyan játéktípust, ahol a bábjátékos-színész animációs tevékenysége révén a holt anyag elevenedik meg. – Ir. Vámossy K.: A hazai bábjáték (1941); Volly I.: Népi játékosok, I–III. (1941); Németh A.: A bábjátszás Magyarországon (1955).