Blattner Géza

(Debrecen, 1893. febr. 15.–Debrecen, 1967. júl. 27.): bábművész, festő. 1919-ben hozta létre Walleshausen Zsigmonddal, Detre Szilárddal és Rónai Dénessel közösen a Wayang játékok c. szecessziós felnőtt bábelőadást, amelyben Balázs Béla és Kosztolányi Dezső alkalmi műveit mutatták be, oldalról zsinórokkal mozgatott síkfigurákkal. 1919–1925 között Blattner részben Németh Antallal közösen a vásári bábjáték hagyományainak felelevenítésével kísérletezett. 1925-ben Párizsban telepedett le, ahol létrehozta az Arc-en-Ciel bábszínházat. 1934-ig elsősorban avantgárd, groteszk vagy dekoratív bábpantomimekkel mutatkoztak be. Később ezek mellé klasszikusabb, szöveges misztériumszerű bábjátékok sora csatlakozott. A háború után keveset bábozott. Blattner az elsők között szakított a hagyományos, verbális, naturalista stílussal, és hozott létre a modern kifejezőeszközökkel dolgozó, vizuális felnőtt bábszínházat. Nagy hatással volt az európai, különösen a francia és a m. bábművészetre. Számos technikai újítása volt – pl. billentyűs marionett –, színházának több mint hetven, hosszabb-rövidebb produkciója során valamennyi bábtechnikát alkalmazta és alakította. F.T. Kosztolányi D.: A lovag meg a kegyese (1919); Balázs B.: A fekete korsó (1919, 1933); Benjo úr és a pelikánja (1932); Albert–Birot: Ádám misztérium (1934); Aucassin és Nicolette (1935); Madách I.: Az ember tragédiája (1937); Szűz Mária misztériuma (1938). – Ir. Gervais: Marionettes et marionettistes de France (Paris, 1947); Németh A.: Művészi bábjáték törekvések hazánkban. A bábjátszás Magyarországon (Bp., 1955).

BLATTNER GÉZA

BLATTNER GÉZA