Buda színészete

teátrális rendezvényekről először a 15. sz. első éveiből hallunk, amikor Beatrix királynő olasz mulattatókat látott vendégül, és a karácsonyi ünnepek körül lovagjátékok és paródiák voltak láthatók. Kiemelkedő esemény volt 1501-ben a Boldogasszony-templom előtti téren rendezett, politikai célzatú „törökcsúfoló” játék. Tudjuk, hogy farsangi álarcos mulatságok voltak divatban II. Lajos király udvarában, és hogy 1532-ben egy ún. „Gritti-játék” politikai megtorláshoz vezetett. Közvetlenül a török megszállás felszámolása után jezsuita iskolai színjátékokat szerveztek (egészen 1771-ig); 1754-ben a piaristák is tartottak előadásokat. A 18. sz. végén a hivatásos színjáték is elindult: 1768, ill. 1773-ban Felix Berner érkezett német társulatával és két budai vendégfogadóban épített alkalmi színpadot. Egyik a Vörös Sün (ma: Hess András tér 2.), másik a Fehér Kereszt (ma: Batthyány tér 4.) volt. 1784-ben épült meg a Duna-parton a Reischl színház; itt játszott többek között Heinrich Bulla társulata 1787-ben. A → Várszínház kialakításával új fejezet kezdődött Buda színi életében. Kelemen Lászlóék kísérletei mellett és után még sokáig a német színészet uralkodott. Csak közjátéknak számított 1807-ben Ernyi Mihály kis kolozsvári csoportjának fellépte a vízivárosi, ún. Falk színházban. Döntő jelentőségű volt viszont az az öt évad, 1833–1837 között, amelyet a kassai társulat drámai részlege Budai Színésztársaság néven bonyolított le, megalapozva a főváros állandó m. nyelvű színházi kultúráját. Utánuk ismét a német színészet erősödött meg Budán. 1838-ban Philip Nötzl átmeneti színkört épített a Krisztina úton, majd 1843. máj. 6-án nyári arénát nyitott Ofner Tagstheater in der Christinenstadt néven, amely több névváltozás után Budai Színkörként vált ismertté. Ebben az épületben játszott 1861. ápr. és júl. között Molnár György társulata, amíg el nem készült az 1861. szept. 17-én megnyitott → Budai Népszínház. 1870-ben a budai tanács megtiltotta, hogy a város területén német nyelven játsszanak. A Várszínházat ekkor Aradi Gerő rövid kísérlete után a Nemzeti Színház kezdte üzemeltetni. A Budai Színkörben viszont 1883-tól Krecsányi Ignác honosította meg végleg a m. nyelvű színjátszást, amelyet ebben a házban 1914-ig irányított. 1915-től Sebestyén Géza lett a Budai Színkör ig.-ja. A színházat 1925-ben még egyszer utoljára renoválták, 1937-ben azonban lebontották. – 1945. ápr.–máj.-ban Budai Színház néven rövid életű vállalkozás kezdődött a XI. Villányi út 27. sz. alatti épületben. A városrész további színháztörténete az újjáépített Várszínház sorsához kapcsolódik. – Ir. Országh S.: Budai színházak és játékszín 1783–1895. (1895); Pukánszkyné Kádár J.: A budai és pesti német színészet története 1812-ig. (1914); Pukánszkyné Kádár J.: A pesti és budai német színészet története, 1812–1847 (1923); Binal: Deutschsprachiges Theater in Budapest (Wien, 1972); Magyar Színháztörténet 1790–1873. (1990); Koch L.: A Budai nyári Színkör (1966); Krecsányi I.: A magyar színészet térfoglalása Budán (Temesvár, 1910).