Campilli Frigyes

(Bécs, 1820. okt. 7.–Bécs, 1889. okt. 3.): táncos, koreográfus és balettmester. Olasz származású. 1846-ban vendégszerepelt először Pesten a bécsi Opera szólistájaként. A Nemzeti Színház 1847-ben szerződtette a rendszeres m. balettképzés bevezetésére, a színház balettkarának megszervezésére és a balettrepertoár fejlesztésére. 1884-ben az Operaház balettmestere lett, ahol 1887-ig tevékenykedett. 40 éves mo.-i működése alatt Campilli a bécsi balett szintjére kívánta fejleszteni a hazai balettművészetet, és a bemutatott művek kiválasztásában is a császárváros ízlését tartotta szem előtt. Számos balettet vett át a nemzetközi repertoárból, és maga is több művet koreografált. Táncosként is fellépett. A nemzeti vonásokat tükröző táncjátékokkal szemben a klasszikus balettet népszerűsítette. Neves külföldi táncosokat hívott meg, a hazai táncosképzésre azonban nem sok gondot fordított. 1887-ben, nyugdíjba vonulása alkalmából Ferenc József arany érdemkereszttel tüntette ki. Életének utolsó éveit Bécsben töltötte. F.K. Jós (1849); A szerelmes ördög (1851); Robert és Bertram (1858); A furfangos szobalány (1858); Rococo (1880); Renaissance (1883). – Ir. Vályi R.: Nemzeti tánchagyományaink sorsa a színpadon, és a balett az abszolutizmus és a kiegyezés korában (A magyar balett történetéből, 1956).