díszlettervezés

bizonyos színházi konvenciórendszerekben megelégszenek valamifajta „semleges” játéktérrel. Nincsen a játékra kijelölt területen semmi, ami a játék helyszínét konkréttá tenné. Ilyen pl. a dobogó, a piactér, egy adott építészeti háttér, kertszínpad, háttérfüggöny. A reneszánsz óta, s főképpen zárt helyiségekben – díszterem, táncterem, majd a színházépületek színpada –, előadott színjátékok azonban sokszor igényelnek utalást egy meghatározott helyszínre, vagy éppen hiteles, történelmi hitelű térbeli ábrázolás igényével lépnek fel. A díszlettervezés ezt a sajátos művészi ábrázolást teremti meg. Rendkívül változatos képzőművészeti és technikai eszközökkel számolhat: perspektivikusan festett, kétdimenziós kulisszákkal és hátterekkel, háromdimenziós plasztikus megoldásokkal, mechanikus színpadtér-változtatásokkal, vetítésekkel, különböző fejlettségű világítástechnikákkal. A jelenkor erősen technizált, komputerizált, dinamikus produkcióinál feladatkörét a látványtervezés veheti át. A díszlettervezés során több szempontot lehet, a rendezővel való egyetértésben, figyelembe venni: a mű keletkezésének korát, az előadás helyét és időpontját, az adott színpad-játéktér adottságait, a megkívánt képzőművészeti stílust, vagy annak korrigált (parodizált) változatát. Az elvi és művészi döntések után az elképzelések a díszlettervben fogalmazódnak meg. Általában egyeztetni kell a jelmeztervezővel is; a két feladatkört sok esetben egyetlen személy látja el.