Deési Jenő

(Kolozsvár, 1889–Szatmárnémeti, 1967. júl. 18.): színész. Rákosi Szidi színiiskolájában tanult. Pályája első éveiben észak- és nyugat-magyarországi társ.-okban szerepelt, majd 1912-től a bp.-i Új Színpad, Székesfehérvár, Szatmárnémeti következett. 1917-ben hadifogolyként részt vett a tomszki tábori színház irányításában. Hazatérése után Erdély csaknem minden társ.-ában játszott hosszabb-rövidebb ideig. Két állandóbb állomáshelye Kolozsvár, élete végén pedig Nagybánya, ill. Szatmárnémeti, az itteni állami színháznak alapításától haláláig megbecsült tagja. Széles skálájú, kitűnő jellemformáló képességekkel rendelkező színész. Pályája elején énekes-táncos szerepekben vált népszerűvé. A két világháború közötti időszakban rendszeresen vállalt rendezéseket is. A második világháború után főként drámai szerepekben aratott sikereket. 1958-ban érdemes művész c. tüntették ki. F.Sz. Faun (Knoblauch: A faun); Bankó Béni (Csiky G.: Ingyenélők); Von Walter (Schiller: Ármány és szerelem); Manders tiszteletes (Ibsen: Kísértetek); Szilvai professzor (Szigligeti E.: Liliomfi); Polonius (Sh.: Hamlet); Lajos bácsi (Móricz Zs.: Nem élhetek muzsikaszó nélkül); Kalmár (Vörösmarty M.: Csongor és Tünde).