Erdélyiné Sáska Borbála

(Kolozsvár, 1800–Bp., 1884. ápr. 12.): énekes-színésznő. Sáska János és Koronka Borbála színészek gyermeke. 1803-ban Kolozsvárott lépett először színpadra. 1810-ben gyermekszínészként fellépett a pesti társ. előadásain, majd Debrecenben és Kolozsvárott. Innen szöktette meg Újfalusy Sándor 1820-ban. 1821-ben asszonynevén Kilényi Dávid, majd a férje igazgatta társ.-okban szerepelt. Az 1830-as évek elején Kassán játszott. 1835–36-ban férjét elhagyta, és Erdélyi György színész felesége lett. Az ő halála (1836) után visszatért Újfalusyhoz, de továbbra is az Erdélyiné nevet használta. Jelenlegi ismereteink szerint utoljára (már Fodor Károlyné néven) 1867-ben lépett fel Marosvásárhelyen. Élete utolsó éveiben Bp.-en kegydíjból élt. Alacsony termete némileg behatárolta szerepkörét, de ezt a vándorszínészetben ritka szerepfelkészüléssel, szövegtudással igyekezett ellensúlyozni. Naiva- és operai szerepeit hosszú időn át megőrizte, de sikerrel váltott át a romantika összetettebb hősnőire, majd az anyaszerepekre is. F.Sz. Rosina (Rossini: A szevillai borbély); Sárika (Töpfer: Falusi egyszerűség); Borgia Lucretia (Hugo); Margit (Sh.: III. Richárd); Charlotte (Szigligeti E.: A fény árnyai).