Fekete Béla; csáfordi

(Szered, 1863. dec. 8.–?): színész, igazgató. 1882 elején Tóth Béla társ.-ánál lépett a pályára. 10 évi vidéki vándorélet után 1893 tavaszán ig.-i engedélyért folyamodott, s másodosztályú társ.-ával nyolc évig járta az országot. „Hazát szeretni kötelesség, Becsülést hoz a becsületesség” volt jelszava, mellyel a kisvárosok lakosságának nevelését tűzte ki célul. Az igazgatás után két évig visszavonult, majd újabb két évig Bárodi Károlyhoz szerződött. 1905-től 1911-ig még a Színészegyesület tagja maradt állás nélkül. Felesége, Bánházy Teréz hűséges társa volt az igazgatásban és a színészetben is.

M.A. 1882–83: Tóth Béla; 1883–84: Szilágyi Béla; 1884–85: Jáni János; 1887–88: Zoltán Gyula; 1889–90: Völgyi József; 1891–93: Zoltán Gyula. Igazgatóként: 1893–94: Téth, Galgóc, Magyaróvár; 1894–95: Sárvár, Magyaróvár, Siklós; 1895–96: Csáktornya; 1897: Nagyatád, Kiskomárom, Kaposvár, Brád, Vajdahunyad, Petrozsény, Hátszeg, Magyarlápos, Nagysomkút, Zsibó, Sárvár, Veszprém; 1898: Rozsnyó, Jolsva, Nagyröce, Veszprém, Makó, Pécska, Bácskula, Halas, Keszthely, Nagykanizsa; 1899: Csurgó, Nagyatád, Bonyhád, Mór, Kispest, Rákosszentmihály, Pécel, Pásztó, Salgótarján, Belényes, Fogaras; 1900: Gyergyószentmiklós, Kézdivásárhely, Csíkszereda, Székelyudvarhely, Sepsiszentgyörgy; 1901: Fogaras, Dicsőszentmárton, Erzsébetváros.