Feleki Kamill; Feleky Camill

(Törökbálint, 1908. aug. 21.–Bp., 1993. okt. 18.): színész. 1926-ban felvették Rákosi Szidi színiiskolájába. Rendkívüli tánctehetségének köszönhetően 1927-től másod-táncoskomikusi szerepkörben szerződtette a Király Színház. Akrobatikus ügyességét tudatosan fejlesztette. A Barokaldi Cirkusz híres Boross bohócától vett órákat. Színháza egyre gyakrabban bízta meg koreográfusi feladattal, és meghívást kapott Bécsbe is egy Lajtai Lajos-operett táncainak betanítására. 1929-ben külföldre szerződött. Artistaként excentrikus táncszámaival mint Camillo Feleky, a csodatáncos hódított Európa előkelő lokáljaiban. Hazatérése után, 1931-től a zenés színpadok táncoskomikus sztárja, de szívesen vállalt szerepet a nagy prózai színházak zenés produkcióiban is. A Fővárosi Operettszínházban 1931–1935 között játszott, 1934-től szerződött tagként, a Royal Orfeumban 1933–34-ben, a Royal Revü Színházban 1935–36-ban, a Royal Színházban 1936-ban és 1939-ben, a Vígszínházban 1939–1941 között, a Városi Színházban 1937-ben és 1939-ben, a Komikusok Kabaréjában 1931–32-ben, a Pódium Írók Kabaréjában 1940–41-ben, és állandó szereplője volt a bp.-i nyári színházaknak, a Márkus Parkszínpadtól az Erzsébetvárosi Színházig. A háború után, 1945–1949 között játszott a Víg, a Művész, a Magyar, a Belvárosi és az Operettszínházban, a Pódium Kabaréban, és a Medgyaszay, ill. Modern Színházhoz szerződött, 1960-ban a Szinetár Miklós alapította Petőfi Színházban játszott. A színház megszűntével, 1964-ben visszatért az Operettszínházba. A hatvanas évek végén, hetvenes évek elején többször vendégszerepelt a Víg, a József Attila és a Madách Színházban. 1972-ben megvált az Operettszínháztól, 1977-ben mégis szerepet vállalt a Kabaré c. musicalben. 1978. jún. 9-én lépett utoljára színpadra. Filigrán alkata, apró termete, kedves beszédhibája, boszorkányos tánctudása sokáig meghatározta szerepkörét. Színészi erényei azonban ezekben a figurákban éppúgy megmutatkoztak, mint későbbi nagy karakterszerepeiben. Alakításainak, táncának, koreográfiájának könnyed eleganciája, fölényes szellemessége, gazdagon árnyalt jellemábrázolása az artistáktól tanult fegyelem, pontosság, nagyon sok aprólékos, gondos munka eredménye. Kossuth-díjas (1953), érdemes (1952) és kiváló művész (1961). 1986-ban Gárdos Péter Uramisten c. filmjében nyújtott teljesítményéért elnyerte a chicagói filmfesztivál legjobb férfialakításáért járó díjat. 1991 óta a Fővárosi Operettszínház örökös tagja. F.Sz. Sylvester (Schwab–Sylva: Diákszerelem); Titi bohóc (Eisemann M.: Én és a kisöcsém); Csöpi (Ábrahám P.: 3:1 a szerelem javára); Alfonz herceg (Eisemann M.: XIV. René); Lipi (Kővári Gy.: Lipi-Lupi). Dr. Szekeres (Gábor A.: Dollárpapa); Puzsér (Molnár F.: Doktor úr); Tvorogov (Dosztojevszkij–Láng Gy.: Két férfi az ágy alatt); Glauziusz bácsi (Kerekes J.: Állami áruház); Styx Jankó (Offenbach: Orfeusz az alvilágban); Sir Basil (Lehár F.: Luxemburg grófja); Miska (Kálmán I.: A csárdáskirálynő); Peacock (Brecht–Weill: Koldusopera); Gusztáv bácsi (Burghard: Tűzijáték); Terbanks (Aszlányi K.: Hét pofon); Igazgató (Dunai F.: A nadrág); Vandergelder (Herman: Helló, Dolly!); Kormányzó (Jacobi V.: Sybill); Kalosin (Vampilov: Kaland a főmettőrrel); Willie Clark (Neil Simon: A Napsugár-fiúk); Schultz úr (Kander–Ebb: Kabaré). – Ir. Sas Gy.: Kamillka (1988).

FELEKI KAMILL –

FELEKI KAMILL – Schultz úr
(Kander: Kabaré)