Ferenczy Károly; Szabó

(Bp., 1876. nov. 28.–Bp., 1945): színész, színházigazgató. 1896-ban Polgár Károly társ.-ában kezdte pályáját. 1897–98-ban a Magyar Színházban, 1899. ápr.-tól Micsey F. Károly társ.-ában, 1899–1901 között Miskolcon, 1901–02-ben Szegeden, 1902-től a Magyar, 1903–1905 között a Király, 1905-től 1907-ig ismét a Magyar Színházban játszott. 1907–08-ban a Fővárosi Kabaré, 1908–1910 között a Modern Színpad Kabaré, 1910-től 1912-ig a Vígszínház tagja volt. 1906-ban és 1908-ban a Városligeti Színkörben is fellépett. 1912-ben önálló kabarét nyitott, amely csakhamar csődbe ment. Harcolt az I. világháborúban. 1918-tól a Fővárosi Orfeum – 1919–20-ban a Fővárosi Kabaré –, 1921–1923 között a Pódium művésze volt. 1924-ben az Operettszínházban, 1925–26-ban, ill. 1927–1932 között a Városi Színházban szerepelt, melynek 1930–31-ben helyettes ig.-ja, 1931–32-ben ig.-ja volt. Ezután alig kapott szereplési lehetőséget. 1939–1941 között a Turul Szépmíves Céh nevű könyvkiadónál tevékenykedett. Pályáját táncoskomikusként kezdte, de drámai jellemszerepeket is megformált. A kabaréműfajban „szcenírozott dalaival” aratott sikereket. F.Sz. Barmuche (Herblay: Bohémszerelem); (ifj. J. Strauss: A cigánybáró); Ripacs (Szigeti J.: Csókon szerzett vőlegény); Saint Hypothèse (Hervé: Lili).