Faragó Ödön

(Adony, 1876. júl. 21.–Bp., 1958. júl. 28.): színész, rendező, színházigazgató. A SzAk-t 1896-ban végezte. Pályáját Nyíregyházán és Szegeden kezdte. 1901-ben a Tarka Színpadhoz, 1902-ben a Magyar Színházhoz szerződött. 1903–1905 között Debrecenben, 1905-től Kassán, 1910-től Kolozsvárott játszott. 1914-ben Kassán ig. lett. 1915-ben Brassóban színházat épített. 1919-től 1923-ig és 1924–1925-ben a csehszlovákiai m. színészetet szervezte. 1926–1927-ben Szegeden ig., 1927-től 1930-ig az Andrássy úti Színházban főrend. volt. Ezt követően 1945-ig bp.-i színházakban – Komikusok Kabaréja, Új, Belvárosi, Magyar, Andrássy, Erzsébetvárosi Színház – jutott rend.-i és színészi feladatokhoz. Eközben 1932-től 1934-ig Földes Dezső, 1936-ban, ill. 1939–1941 között Iván Sándor társ.-ával ismét Csehszlovákiában játszott. 1941-től nem léphetett színpadra. 1945–1946-ban Debrecenben főrend.-ként tevékenykedett. 1946-ban a Művész Színházban, majd 1956-ig a Nemzeti Színházban jutott szerepekhez, de vidéki vendégszereplést is vállalt. Faragó állandó anyagi gondokkal küszködött, mert ig.-i pályáján a vidéki színészet szociális és művészi helyzetének javítására tett kísérletet. Műsorát soha nem uralta a könnyű műfaj, igényes előadásokat rendezett. Személyes érdeme, hogy a kisebbségi színjátszás színvonalas maradt Csehszlovákiában. A korszak állandó műsordarabjai mellett operabemutatókat is tartott, és számos művet először tűzött magyarul műsorra. F.Sz. Shylock (Sh.: A velencei kalmár); Lear (Sh.); Tokeramo (Lengyel M.: Tájfun); Petur bán (Katona J.: Bánk bán); Flambeau (Rostand: A sasfiók); Cigány (Szigligeti E.); Svengáli (Potter: Trilby). Könyvei: Impresszióim (1912); A vidéki színészet újjáépítése (Kassa, 1918); Írások és emlékek (Užhorod, 1933); Írásaim és emlékeim (Kassa, 1942); A magyar színészet országútján (1946).