Fáy András

(Kohány, 1786. máj. 30.–Pest, 1864. júl. 26.): drámaíró, színházvezető, szakíró. 1824-ben kiadta Régi pénzek c. vígjátékát, amelyet 1844-ben és 1858-ban újból átdolgozott. További öt vígjátékot és egy szomorújátékot írt, egy vígjátéktöredéke is fennmaradt. 1828-tól volt tagja Pest vármegye különböző színházi bizottságainak. 1833–34-ben a Magyar Tudós Társaság Pesten létesítendő Nemzeti Színházi pályázatát megnyerte. M. játékszíni jutalmazott feleletek (Pest, 1834). 1833–34-ben a budai Várszínház társig.-ja volt. A Nemzeti Színház építése körüli és a Várszínház műsorarányairól folytatott viták miatt lemondott. 1835. aug.-tól Pest vármegye egyik országgyűlési követeként képviselte a színügyet. A Pesti Magyar Színház javára 2 és 1/2 részvényt jegyzett, részt vett a színházat 1837–1840 között működtető részvénytársaság megalapításában. Tagja volt az Rt. választmányának is. Cikkekben foglalkozott a Nemzeti Színház kérdéseivel (1841, 1846), színházi emlékezéseit 1858-ban és 1860-ban publikálta, ezeket újabban Staud Géza adta ki: F.A. színészeti tanulmányai (1941). Novellái és állatmeséi révén korának egyik legolvasottabb írója volt, A Bélteky-ház (1832) az első m. társadalmi regény. Zenével is foglalkozott, több dalt szerzett, szakcikkeket írt. Irathagyatékát az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára őrzi. – Ir. Badics F.: F. A. életrajza (1890); Major E.: F. A. és a magyar zenetörténet (1934).