Gombaszögi Frida

(Bp., 1890. dec. 9.–Bp., 1961. szept. 6.): színésznő. A SzAk-t 1909-ben végezte el, és a Magyar Színház szerződtette. 1916-tól 1933-ig a Vígszínház tagja volt. 1915-ben a Király, 1926-ban a Belvárosi, 1926-ban és 1928-ban a Magyar Színházban is fellépett. 1933-ban férjének, Miklós Andornak halála után az Athaeneum Kiadó elnök ig.-ja lett. 1945–46-ban a Nemzeti, 1946-tól 1949-ig a Vígszínház, 1951–52-ben a pécsi, 1952–53-ban a győri társ., 1953-tól 1961-ig ismét a Nemzeti Színház művésznője volt. 1953–1956 között a SzAk-n magatartástant adott elő. Előkelő megjelenésével, csiszolt mozgás- és beszédkultúrájával, intelligens, kifejező játékával korszerű drámai hősnőket formált meg. A m. színpad első modern stílusú színésznőjének tartották. Vígjátékokban is sikerrel szerepelt. F.Sz. Judit (Bíró L.: Sárga liliom); Lyon Lea (Bródy S.); Maja (Tolsztoj: Az élő holttest); Natasa (Dosztojevszkij– Meidell: A félkegyelmű); Mása (Csehov: Három nővér); Takáts Alice (Szomory D.); Olympia (Molnár F.); Vaszilissza (Gorkij: Éjjeli menedékhely); Olga (Csehov: Három nővér); María Josefa (García Lorca: Bernarda Alba háza). – Ir. Kovács K.: G. F. a színésznő, az asszony (1927).