Gábor Miklós

(Zalaegerszeg, 1919. ápr. 7.– ): színész. A SzAk elvégzése után 1941-ben a Madách Színházba szerződött. 1945–1954 között a Nemzeti Színház, majd 1975-ig a Madách Színház tagja volt. 1975–1978 között a kecskeméti Katona József Színház, 1979-től a Népszínház, 1984-től ismét a Nemzeti Színház művésze volt. 1991 óta a Független Színpad tagja. Szuggesztív, töprengő alkatú színész, rendkívüli stílusérzékkel alakította a m. és a világirodalom bonyolult szerepeit. A filozófikus mélységű feladatokat magasrendű intellektussal párosult érzelemgazdag bölcsességgel tolmácsolta. 1970 óta rendezéssel is foglalkozik. A színművészetről vallott nézetei írásban is megjelentek. Kossuth-díjas (1953), érdemes (1962) és kiváló művész (1967). F.Sz. Fiú (Cocteau: Rettenetes szülők); Rómeó (Sh.: Rómeó és Júlia); Sebők Zoltán (Sarkadi I.: Elveszett paradicsom); Hamlet (Sh.); Tanner John (Shaw); IV. Henrik (Füst M.); Bicska Maxi (Brecht–Weill: Koldusopera); Shylock (Sh.: A velencei kalmár); George (Albee: Nem félünk a farkastól); Prospero (Sh.: A vihar); Lukács György (Eörsi I.: Az interjú); A csodarabbi (An-Ski: Dybuk). F.R. Sarkadi I.: Oszlopos Simeon; Füst M.: IV. Henrik. Több filmben (Budapesti tavasz, 1955; Apa, 1966) nyújtott sikeres alakítást. Könyvei: Tollal (1963); A színész árnyéka (1972); Kos a Mérlegen (1990). – Ir. Koltai T.: Színházfaggató (1978).

GÁBOR MIKLÓS –

GÁBOR MIKLÓS – George
(Albee: Nem félünk a farkastól)