Guerra Miklós; Nicola

(Nápoly, 1865. máj. 2.–Cernobbio, 1942. febr. 5.): táncos, koreográfus és balettmester, balettigazgató. Szülővárosában, az olasz Teatro San Carlo balettiskolájában, A. Amaturótól tanult táncolni. 1879-ben a milánói Scala szólistája volt. Ezután vendégszerepelt Szentpétervárott, Párizsban, Londonban és New Yorkban is. 1896-tól 1902-ig a bécsi Operaház első táncosaként működött. Innen szerződtette 1902. szept.-ben a m. Operaház, amelynek balettegy.-ét 1915-ig vezette. Működése során kiváló szólistákat – Balogh Szidi, Nirschy Emília, Pallay Anna, Brada Ede, Nádasi Ferenc – képzett és a balettkart is európai színvonalra emelte. Ötletgazdag, igényes formanyelvű, ragyogó színpadi érzékkel megalkotott művei meghatározó szerepet játszottak a hazai balettízlés formálásában. Bp.-en 20 táncjátékot vitt színpadra, ebből 18-at új koreográfiával. 1915-ben megvált az Operaháztól és Olaszországban szervezett társ.-ot Koreográfiai Pasztellek néven, amely két évig működött. A továbbiakban Párizsban – 1918-ban, majd 1922-től 1929-ig az Opera balettiskolájának ig.-jaként, 1927-től 1929-ig az Opera koreográfusaként –, Milánóban és Rómában működött. 1935-ben vonult vissza. F.K. Művészfurfang (1903); A törpe gránátos (1903); Csodaváza (1908); A havasi gyopár (1911); Castor és Pollux (1918); La Tragédie de Salome (1919). – Ir. Körtvélyes Á.: G. M. balettmester operaházi működése (A magyar balett történetéből, 1956); Nádasi F.: G. M. (Táncművészeti Dokumentumok, 1984).