Gaál Béla; Gál

(Dombrád, 1893. jan. 1.–Bp., 1945. jan.–febr. ?): színész, rendező, színházigazgató. Az Országos Színészegyesület színiiskoláját végezte 1913-ban, pályáját Szatmárott kezdte. Harcolt az I. világháborúban. 1918. okt.-ben fellépett a Fővárosi Nyári Színházban. 1918. nov.-ben a Katonaszínészek Tanácsának ügyvezető elnöke lett. 1919. márc.-tól okt.-ig a Madách Színház színésze és ig.-jaként, 1920–1922 között a Star filmgyár rend.-jeként működött. 1922-ben fellépett a Renaissance Színházban. 1927-től 1929-ig a Belvárosi Színház főrend.-je volt. A hangos eljárás megjelenésével ismét a film felé fordult érdeklődése: 1938-ig számos filmet írt és rendezett. 1920–1922 között az Országos Színészegyesület színiiskolájában filmszínészetet tanított. Az 1920-as évek közepétől magániskolát vezetett, 1934-től 1939-ig az Országos Filmegyesület Filmművészeti Iskolájának tanára és ig.-ja volt. A nyilasterror áldozata lett. Rövid színészi pályáján jellemszerepeket formált meg. F.Sz. Irjő (Karinthy Fr.: Holnap reggel); Trotter (Shaw: Fanny első színdarabja). F.R. Lange: Sámson és Delila; Berr–Verneuil: A szombat esti hölgy; Bíró L.: Boszorkánytánc.