Györgyfalvay Katalin

(Bp., 1937. jan. 12.– ): táncosnő, koreográfus, pedagógus. 1954–1956 között a Honvéd Művészegyüttes táncosa, majd 1957–1962 között a Novák Ferenc vezette Bihari Együttes társvezetője. Férjével, Szigeti Károllyal együtt 1962-ben átvették a Vasas Együttes irányítását, amely a hazai amatőr néptáncmozgalom vezető társ.-a lett. A kibontakozó koreográfusi tevékenységgel párhuzamosan Györgyfalvay pedagógiai-módszertani tanulmányokat is végzett a gyermekek iskolai táncos oktatásának megalapozásához. 1970-ben oklevelet szerzett a SzAk kor. szakán, majd az ÁBI néptánctagozatának vezető tanára lett. Az 1978-ban alakuló Népszínház Táncegyüttes vezetőjeként bontakozott ki sajátos, egyszerre intellektuális és érzékletes koreográfusi munkássága, amelyhez eligazítást adott több ízben deklarált ars poeticája, mely szerint a táncalkotónak a „folklór szavaival” kell kifejeznie kortárs önmagát. E program jegyében mindig behatóan tanulmányozta a folklórt, de soha nem a dekoratív színpadi reprodukció céljával, hanem a belső indítékok kifejezésére. Számos – már a Vasas-műhelyben megszületett műve – tovább élt a Népszínház repertoárján, ám az egy. átalakulásával e koreográfiák eltűntek a színház műsorából. Erkel Ferenc-díjas (1975); érdemes művész (1984). F.K. Montázs; Ostinato; Tusa; Változatok egy munkásmozgalmi dalra; Bújócska; Utcák és kitérők; Mintha; Commedia senza parole; Klarinét-zongoraszonáta.