Gyulai Ferenc

(?, 1817–Kolozsvár, 1866. dec. 6.): színész, színigazgató, rendező. Gyulai Pál bátyja. Eleinte hivatalnok volt Kolozsvárott és Marosvásárhelyen. 1843-ban Pozsonyban lépett először színpadra Fekete Gábor társ.-ában. Nem szívesen hagyta el Erdélyt, és amint lehetett, azonnal visszaszerződött oda. Leginkább Kolozsvárott aratott sikereket, de ünnepelték Győrött, Székesfehérváron és Debrecenben is. Sokoldalú színész volt, fellépett énekes darabokban is, ha kellett, de elsősorban a drámai hősök és jellemek ábrázolását szerette. A szerepeket mindig egyedi felfogásban játszotta. Színpadérzékenysége és hatalmas gyakorlata drámai rendezéseiben is kitűnt. Hivatalnoki szakértelmét jól tudta kamatoztatni előbb mint társig. – már az 1840-es évek közepétől –, utóbb mint önálló ig., akár olyan nagy társ. élén is, mint a kolozsvári (önállóan először: 1856-ban). A kortársak nemzedékének kiemelkedő tehetségű művészeként tisztelték. F.Sz. Petur (Katona J.: Bánk bán); Zsiga (Szigligeti E.: Cigány); Harpagon (Molière: A fösvény); Spanyol király (Auber: Az ördög része); Perrichon (Labiche-Martin: Perrichon úr utazása); Leroque (Feuillet: Egy szegény ifjú története); Zrínyi Boldizsár (Szigligeti E.: II. Rákóczi Ferenc fogsága); Mephisto (Goethe: Faust); Verinna (Schiller: Fiesco).

M.A. 1844–46: Szeged, Kolozsvár; 1846–1847: Kolozsvár (ig. Feleky Miklóssal, Tóth Istvánnal); 1847: Nagybecskerek; 1849: Kolozsvár; 1850: Arad; 1851–54: Győr, Nagykanizsa, Székesfehérvár, Győr; 1855–66: Kolozsvár (1865: ig.-ként); 1857: Debrecen; 1858: Nagyszeben, Brassó; 1859: Arad; 1860: Arad (ig.-ként Philippoviccsal, Szabó Józseffel); 1866: Marosvásárhely (ig.-ként Albisi Lászlóval).