Heltai Jenő

(Bp., 1871. aug. 11.–Bp., 1957. szept. 3.): író, újságíró, dramaturg, színházigazgató, műfordító. Rövid jogászkodás után újságíró lett. 1900–01-ben a Vígszínház műv.-i titkára, 1915-től 1919-ig dramaturg ig.-ja volt. 1907-ben a Modern Színház Cabaret műv.-i vez.-je lett Molnár Ferenccel. 1929–1932 között a Belvárosi, 1932–1934 között a Magyar Színház élén állt. 1916-tól 1930-ig a Magyar Színpadi Szerzők Egyesületének elnökeként, 1918-tól 1939-ig az Athenaeum Könyvkiadó ig.-jaként is tevékenykedett. Humoros krokik, tárcák, regények mellett jelentős színpadi életművet alkotott. Dalaival és jeleneteivel meghatározta a születő m. kabaré arculatát. 1899-től rendszeresen játszották színműveit, elsősorban a Magyar és a Vígszínházban. Több tucat színdarabot, főként francia bohózatot és operettet fordított. Színházig.-ként a m. drámairodalom megújítására törekedett. Műfordítói tevékenységéért a francia becsületrendet kapta. Kossuth-díjas (1957). Drámái: A királyné apródja (Makai E.-lel, 1899); Bernát (1907); Naftalin (1908); A masamód (1910); A Tündérlaki lányok (1914); A kis cukrászda (1922); Az orvos és a halál (1931); Jó üzlet (1935); A néma levente (1936); Az ezerkettedik éjszaka (1939); Lumpáciusz Vagabundusz (1943). Fordításai: Wolff: Naplemente (1921); Pirandello: Az ember, az állat, az erény (1924); Dosztojevszkij–Baty: Bűn és bűnhődés (1933); Ábrahám P.: Bál a Savoyban (1933). Priestley: Az ismeretlen város (1946). – Ir. Hegedűs G.: H. J. (1971).