Herczeg Ferenc

(Versec, 1863. szept. 27.–Bp., 1954. febr. 24.): író. A századeleji és a két világháború közötti kor konzervatív irodalmának vezéralakja. Első drámáját A dolovai nábob lánya címmel 1893-ban mutatta be a Nemzeti Színház. Ezt követően a Nemzetiben, majd a sz. elejétől a Vígszínházban és a Magyar Színházban egymást követték a Herczeg-premierek. A Nemzeti Színházban 1926-ban Herczeg-ciklust rendeztek, s egymás után újították fel színműveit. Az 1940-es évek drámatermésének mérsékeltebb sikere volt. Herczeg drámáinak témáját a m. középosztály köréből és a történelemből vette. A közönség mégis a Molnár Ferenc modorában írt Kék rókát fogadta a legnagyobb érdeklődéssel. Herczeg mindig részt vett drámáinak próbáin, Molnárhoz hasonló érdeklődéssel és ötletekkel. Számos színházi témájú írást is publikált. Drámái: A dolovai nábob lánya (1893); Honthy háza (1896); Ocskay brigadéros (1901); Balatoni rege (1902); A Gyurkovics lányok (1902); Kéz kezet mos (1904); Bizánc (1904); Déryné ifjasszony (1907); Az ezredes (1914); Árva László király (1917); Kék róka (1917); A fekete lovas (1920); Sirokkó (1923); A híd (1925); Majomszínház (1926); Szendrey Júlia (1930); Utolsó tánc (1939); Fecske és denevér (1944); Aranyszárnyak (1944). Könyve: Nemzeti színjáték (1941). – Ir. Szabó J.: H. F. a drámaíró (1937); H. F. emlékkönyv (1943).