Hont Ferenc; Holtzer

(Szeged, 1907. ápr. 4.–Bp., 1979. márc. 11.): rendező, színháztörténész, esztéta. Az irodalomtudomány kandidátusa. Színésznek készült, Gál Gyulánál tanult, 1925-ben Forgács Rózsi Kamaraszínházában, majd Szegeden lépett színpadra. 1925–1927 között Firmin Gémier mellett Párizsban dolgozott. 1928–1929-ben a szegedi színház főrend.-je volt. 1928-ban az Új, 1928-ban a Magyar Színházban, 1931-től 1933-ig Szegeden rendezett. 1933-ban megalapította a Szegedi Szabadtéri Játékokat, s a Dóm téren színre vitte Az ember tragédiáját. 1935-ben a Színpad c. lap szerk.-je lett. 1935–36-ban rövid ideig a Bethlen téri Színház főrend.-jeként működött. 1935-től 1938-ig az Országos Színészegyesület Színészképző Iskolájában tanított. 1936-ban a Magyar Színháztudományi és Színpadművészeti Társaság titkárává választották. 1937–1943 között a Független Színpadot vezette; 1937–38-ban az azonos c. folyóiratot szerkesztette. 1943-ban munkaszolgálatra hívták be, ahonnan Moszkvába szökött, majd 1945 júl.-ában tért haza. 1945–1949 között a SzAk-n a színjáték elméletét és gyakorlatát tanította. 1948–49-ben a Magyar Állami Filmgyártó Vállalat műv.-i ig.-ja, 1949–50-ben a Népművelődési Minisztérium osztályvezetője, 1950–51-ben az Ifjúsági Színház ig.-ja. 1951–52-ben a Madách Színház rend.-je volt. 1953-tól 1957-ig az Országos Színháztörténeti Múzeum, 1957–1959 között a Színház- és Filmtudományi Intézet, 1959-től 1969-ig a Színháztudományi Intézet élén állt. 1945-ben, 1949-ben a Nemzeti Színházba, 1962-ben Pécsre és Kaposvárra hívták meg rendezni. 1957-től 1972-ig az ITI magyar tagozatának elnöke. 1959-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara esztétikai tanszékén docensként, az Egyetemi Színpad Universitas együttesének tanár-elnökeként is tevékenykedett. Kossuth-díjas (1949). F.M. Szerkesztette a Magyar színháztörténet (1962), a Színházi kislexikon (1969), A színház világtörténete, 1–2 (1986) c. köteteket. Könyvei: A színjáték (Szeged, 1932); Színház és munkásosztály (Szeged, 1935); A színészi képzelet fejlesztése (1936); Az eltűnt magyar színjáték (1940); Költészet a dobogón (Monor, 1942); Valóság a színpadon (1960); A cselekvés művészete (1972); Kis színházesztétika (1978). F.R. Shaw: Szent Johanna; Madách I.: A civilizátor; Molière: A nők iskolája; Scserbacsov: Dohányon vett kapitány; Gáspár M.: Hamletnek nincs igaza.

HONT FERENC