Horvai István

(Szeged, 1922. dec. 15.– ): rendező, színházigazgató. A szegedi Tanárképző Főiskola hallgatója volt 1941–44-ben, közben 1942–1944 között Both Bélánál tanult rendezést. 1945-ben Szegeden a Fiatalok Kamaraszínházának lett a rend.-je, majd a Magyar Színházhoz került, 1947-től 1948-ig a Nemzeti Színház tagja. 1948–49-ben a leningrádi színházi intézet aspiránsa volt. 1949-ben az Úttörő Színház rendezője, egy év múlva főrend. lett. 1951–1957 között a Madách Színház ig.-ja. 1958-tól a Miskolci Nemzeti, két év múlva a Fővárosi Operettszínházban rendezett. 1962 óta a Vígszínház rend.-je, 1979–1985 között ig.-ja volt. 1949-től 1956-ig, majd 1971-től tanít a SzAk-n. A Sztanyiszlavszkij-rendszer egyik legsikeresebb alkalmazója hazánkban. A művek eszmei tartalmának teljes kibontására törekszik. Elmélyült rend.-i munkájának köszönhetően sok emlékezetes Csehov-előadás született. Kossuth-díjas (1951, 1953), érdemes (1973) és kiváló művész (1981). F.R. Sarkadi I.: Út a tanyákról, Szeptember; Csehov: Három nővér, Cseresznyéskert, Ványa bácsi; Gogol–Luneau–Coggio–Czimmer J.: Egy őrült naplója; O’Neill: Eljő a jeges, Utazás az éjszakába; Csurka I.: Házmestersirató, Deficit; Csehov: Platonov, Sirály; Spiró Gy.: Az imposztor; Kornis M.: Kozma, Körmagyar; Gorkij: Barbárok; Örkény I.: Rózsakiállítás. – Ir. Csontos S.–Sarkadi I.: A drámaíró Sarkadi. (Beszélgetés H. I.-nal, 1983); Ablonczy L.: A világítópróba abbamaradt… (Tiszatáj, 1985. márc.).

HORVAI ISTVÁN