Horváth Jenő

(Bp., 1881. dec. 14.–Bp., 1931. ápr. 19.): színész, rendező. A SzAk-t 1904-ben végezte el, s a Nemzeti Színház szerződtette. 1907-ben a Népszínház–Vígopera tagja lett. 1908-ban visszatért a Nemzeti Színházba, 1927-től a színház főrend.-je volt. 1928–1930 között a SzAk-n drámai és vj.-i gyakorlatot és beszédet tanított. Főként klasszikus vj.-ok komikus és tragikomikus szerepeit játszotta kiváló stílusérzékkel, aprólékosan kidolgozva. Az egyik legjelentősebb Molière-színésznek tartották. F.Sz. Argan (Molière: A képzelt beteg); Chrysale (Molière: Tudós nők); Böffen Tóbiás (Sh.: Vízkereszt, vagy amit akartok); Gyalu (Sh.: Szentivánéji álom); Jourdain úr (Molière: Az úrhatnám polgár); Lombai (Kisfaludy K.: Csalódások); Mandarin (Klabund: A krétakör). F.R. Dosztojevszkij: Karamazov testvérek; Bibó L.: A juss; Sh.: II. Richárd; Hevesi S.: Elzevir; Zilahy L.: A hazajáró lélek; Tóth E.: A tolonc; Herczeg F.: Ocskay brigadéros; Sh.: Julius Caesar; Szigeti J.: A vén bakancsos és fia, a huszár. Drámája: Idegen földön (Ivánfi J.-vel, 1915).